Apa és fia a nagyvilágban
Amikor a fiúk együtt elutaznak, annak a célja nem az utód szórakoztatása, sokkal inkább az, hogy az izgalmas környezetben a két férfi végre kettesben töltsön el egy kis időt.
A fiamat Nicolasnak hívják. Szőke, szeretetre méltó, és szeret a középpontban lenni. Mindennél jobban szeretem ezt a „kicsi oroszlánt”. Na, igen, igazából már nem is olyan kicsi ez az oroszlán. Már majdnem olyan magas, mint én. És imádja a rövidke „pasis kiruccanásokat”, melyeket az iskolai szünet hosszától és a rendelkezésre álló büdzsé nagyságától függően évente párszor beiktatunk. Kilépünk a hétköznapok forgatagából, és olyankor minden nap minden órájában egy csapatot alkotunk. Szinte összeesküvők módjára dugjuk össze a fejünket, és beszélgetünk a munkával kapcsolatos kívánságairól, a bimbózó kapcsolatairól, a kedvenc televíziós sorozatairól és a legizgalmasabb számítógépes játékokról. Igaz, minden nap találkozunk a vacsoraasztalnál, de apa-fia kapcsolatunkat a hétköznapokban nem tudjuk olyan mértékben ápolni, mint amennyire azt szeretnénk. Egy „férfikirándulás” alkalmával csak az együtt töltött idő az, ami igazán számít.
UTAZZUNK ÚGY, MINT A PROFIK!
Már korábban megegyeztünk egymással: én keresem ki az úti célt, amit ő nem vétózhat meg. Ilyenkor egész napra kikapcsoljuk az okostelefonjainkat, hogy a világot analóg módon, minden érzékünkkel magunkba tudjuk szívni. Az általam kiválasztott desztinációk viszonylag könnyen elérhetők autóval, vonattal vagy busszal. És míg korábban mindig a tengerhez utaztunk, manapság inkább a hegyekbe vágyunk. A 21. századi gyerekek ismerik már az adriai strandokat, Tunézia és Marokkó tengerpartjait, Mallorca vagy Ibiza öbleit – sőt sok esetben már a Karib-szigetekre, a Maldív-szigetekre vagy akár Balira is eljutottak. A gyerekekkel a tengerpart a klasszikus úti cél. Viszont a hegyekbe utazni igazi kaland.
Útjaink mini formátumban
Nicolas már kinőtt a vasútmodell-építésből. Tagja a „Walking Dead” klubnak, moziban pedig 16 éven felülieknek ajánlott akciófilmeket és tinédzsereknek szóló vígjátékokat néz meg. De a barátjának van egy vasútmodellpályája. És ezért most ő is szeretne egyet. Méghozzá a 9 milliméteres nyomtávolságút. Nem másfélét, és nem nagyobbat. De hogy nézzen ki ez a vasútmodellpálya? Mi alapján építsük meg? Mely vidékeken haladjanak keresztül ezek a kis vonatok?
Szerencsére nem akar gyárakat és autópályákat, modern nagyvárosokat. Egy hegyet szeretne, egy tavat, kis falvakat – és szeretné természetesen a tengert. Olyannak álmodta meg a környezetet, mint amilyenben mi szoktuk tölteni a már-már hagyományos „pasis szabadságunkat”.
Hosszasan elgondolkozom, és végül eszembe jut Triglav. Micsoda hegy! Micsoda kilátás! Fehér mészkő, meredek hegycsúcsok, mély völgyek. Nicolas édesanyjával is jártam odafent annak idején, miután Maribort és Ljubljanát felfedeztük, majd a főváros papi szemináriumának régi könyvtárában az öreg könyvgerincek előtt egymásba olvadva csókolóztunk, és a maribori helytörténeti múzeum román oszlopcsarnokában örök hűséget fogadtunk egymásnak. A hegycsúcs legtetején, a nyolcórás hegymászás után, ebből a szenvedélyből fogant meg a kisfiunk. A triglavi kapcsolat. Tehát megépítjük Triglavot. Sztiroporból. A Júliai-Alpok ezen mágikus hegyét, ahol a szlovénok hite szerint álomvilág uralkodik, és amely hegy ezen varázserejének köszönhetően az eget, a földet és a föld alatti világot egyensúlyban tartja.
6 OK, MIÉRT FONTOS UTAZNI A GYEREKEKKEL
Az ausztriai, szlovákiai és szlovéniai emlékképeket fogom megépíteni. Kicsi országok, de hihetetlenül színesek. És elképesztően szépek. Az tartja bennem a lelket, hogy a globális rombolás időszakában – a főutaktól távol – még léteznek ilyen kis romantikus oázisok. Szlovénia nem túl nagy ország, de hófedte hegycsúcsai, sugárzó tengerpartjai, cseppkőbarlangjai, termálforrásai, lomha patakjai és szűk öblökben zubogó folyói (ezekre hidat lehet építeni, melyen egy vonat zakatolhat át!), ősrégi falvai és középkori városai is vannak, őserdőkben és szőlőlugasokban lehet sétálni, tudomást sem véve a templomokról, galériákról és a kaszinókról.
Hegyek, barlangok, tengerpart
Az eleje meg is van. Egy hegy mindig jól mutat a vasútmodellpályán. És a Predjama sziklafalába beépített rablólovagnak, Erasmusnak a titokzatos várát is megépíthetnénk 1:160 méretben. De vajon kinek van már tengerpartja a zöld prespánlemezén? A parton található Lipica a fehér lovaival, melyeken tölgyfaerdőkön keresztül vágtázhatunk, vagy Postojna híres barlangja is (mely Henry Moore szobrász szerint „természet anyánk” legnagyobb művészeti kiállítása). Ez a barlang egyébként egyike Szlovénia 6500 barlangjának, melynek egy része 1300 méterre nyúlik be a föld belsejébe, mely tulajdonsága miatt viszont kevésbé való egy vasútmodellpályára. De a tengeren táncoló vitorláshajók és a szörfösök is teljesen rendben vannak. Ciprusok, rozmaring és babérfa a parton. Kikötői romantika, akár a pirani.
A táj hátsó részére Zell am See-t fogom megépíteni. Ott az N méretarányú, apró figurák fel tudnak majd mászni a Kitzsteinhornra, a Schmittenhöhére vagy a Maiskogelre, hogy odafent túrázgassanak, kerékpározzanak, vagy épp vízi sportokat próbáljanak ki a kristálytiszta vizű Zelli-tavon, esetleg felejthetetlen pillanatokat éljenek át ejtőernyőzés vagy sárkányrepülés közben, a levegőből pedig megcsodálhatják a 3000 méteres Magas-Tauern vonulatait. De akár a Porsche Múzeum oldtimereit is közelebbről szemügyre vehetik.
EGYEDÜL UTAZNI
Denevérek és föld alatti vízesések
A tökéletes vasútmodellpályámhoz viszont Szlovákia régiói is hozzátartoznak. Ebben az országban is megannyi vízi parkot, termálhotelt és titokzatos barlangot találhatunk – mint például a Hamanecká jaskyna cseppkőbarlang, ahol annak idején Nicolasszal a denevérek búvóhelyének felkutatására indultunk. A Demanovska jaskyna slobodyban, a Demänovai Szabadság-barlangban föld alatti vízeséseket, hatalmas cseppköveket, sőt vízililiomokat is megcsodálhattunk. A Magas-Tátra Európa egyetlen magashegysége, ahol a túra útvonalakon található hegyi fogadókhoz nem kötélpályákon vagy terepjárműveken utazva juthatunk fel. Az ösvények túl szűkek és kavicsosak. Egy Magas-Tátra-túra olyan, mintha időutazáson vennénk részt. A tökéletes retró kirándulás.
A Triglavon később Nicolasszal is jártam. Utána a tengerhez indultunk tovább. Megmutattam neki az Adriaitenger partján lévő sókerteket – ezek igazából csekély folyadékmagasságú lapos medencék, melyekből a víz a napsugárzás és a természetes légmozgás hatására a környező légtérbe párolog, a visszamaradó só pedig sókristályokká alakul. Egy portorozi kis étteremben csodás élményben volt részem; annyit és olyan jóízűen korábban sose láttam enni a fiamat. És nem volt az étlapon se pizza, se hamburger, se sült krumpli, se ketchup. Prsutot (mely egy levegőn szárított, borókabogyó-illatú sonka) és pancetát (füstölt szalonna) szolgáltak fel. Ezenkívül ettünk még radicchiót és paradicsomot, melynek valóban paradicsom-, és nem vízíze volt, és melyeket fűszeres olajjal locsoltak meg. Ittunk hozzá tiszta, hideg vizet a kútból, és ott néztük meg a naplementét. A desszert meggy, barack, sajt és vadspárga volt. Engem pedig egy erős borpárlattal kínáltak meg a vacsora végén.
Európa legnagyobb fogasai
Energiával bőségesen megtankolva hagytuk magunk mögött a tengert, és utaztunk tovább a smaragdúton északi irányba a Soca-völgybe, ahol bizonyos napokon barátságos, mediterrán, sóillatú szél fúj. Itt, három ország találkozásánál – Ausztria, Olaszország és Szlovénia – mutatják meg magukat a Soca mesébe illő arcai: a folyóban Európa legnagyobb fogasai élnek, méghozzá egészen az ősidők óta.
Az utak mentén újra és újra találkozhatunk annak az időnek a nyomaival, amikor 17 nemzet 29 hónapon át az isonzói fronton harcolt. A Soca-völgyben számtalan, az első világháborúban elesett fiatal katona sírjával találkozhatunk. Apa és fia beledugták csupasz lábujjukat a Soca-folyó smaragdzöld vizébe, ami számomra egész Európa legszebb vadvize. Bledben megkóstoltuk a híres krémesüket, mely az öreg Tito marsallnak (akinek villája volt itt) is nagyon ízlett, majd megkérdeztem őt, hogy a vasútmodellpályáját valahogy így képzelte-e el. Nagy világ kis síneken. Kilenc milliméter. Egy miniatürizált férfikiruccanás Ausztriába, Szlovéniába és Szlovákiába. Oldalra döntötte a fejét, sokáig nézett engem, és nem szólt semmit.
Ah, persze, hogy nem! Őszintén megvallom: egy apa a vasútmodellpályáját főleg saját magának építi. És azt pont olyannak fogom megépíteni, amilyennek azt én szeretném. És mindegy, hogy Őkegyelme mit szól hozzá.
Úti célok (nem csak) férfiaknak:
Bobozás: A Zell am See-i hegyekben egész évben lehet szánkózni akár a Maiskogelen, a nyári bobpályán, akár a Wildkogelen, a világ leghosszabb megvilágított szánkópályáján.
Porsche múzeum: A „fahr(T)raum” fantázianévre hallgató Porsche-élményvilág Mattsee-ben egy történelmi autókat bemutató múzeum. Oldtimereken és traktorokon kívül itt található az ország legnagyobb Carrera-versenypályája is, valamint versenyszimulátorokon is kipróbálhatjuk magunkat.
Férfitábor: A Kalkalpen Nemzeti Park régi rituálékkal megfűszerezett barangolásokat szervez apáknak és fiaiknak a „vadonban” 2018. július 27–29. között.
Online jelentkezés: www.kalkalpen.at
Hegyi világok: Szlovákiában a Magas- és az Alacsony-Tátrában megannyi látványos vízesést, barlangot és vízi parkot csodálhatunk meg. Csodás lehetőségek várják a horgászat, a mountain bike, a rafting, az ejtőernyőzés és a lovaglás szerelmeseit.
Biciklitúrák: Sok apa és fia kerekezik át a Triglav Nemzeti Parkon, mely útvonalon zúgó vízesések, szűk mészkőhasadékok és öreg, hegyi falvak mellett haladnak el. Néhány út csak nyáron hómentes.
