Interjú Sass Danival

A gasztroblogger az elmúlt időszakban a VIASAT3 Ide süss! című gasztrorealityjének műsorvezetőjeként szórakoztatta a nézőket. Ám Dani a forgatások végeztével sem unatkozik, hiszen igen nagy változások vannak mostanság az életében!

Nemrégiben a blogodon számoltál be arról, hogy milyen nagy változások vannak mostanság az életedben, ami szó szerint kihat a mindennapjaidra. Mesélsz egy picit arról, hogy mi történik veled?

Igen, hosszú évek után kiköltöztünk az albérletből és végre újra kertes házban élhetek, ami ráadásul már a sajátom. Mivel hajdúszoboszlói vagyok és mindig is szerettem a természet közelségét, ez számomra különösen nagy élmény. És bár minden Budapesthez köt, mégis az agglomerációba költöztem ki, ami szintén egy komoly változás az életemben. Ám azt kell mondjam, ez egy jófajta változás, hiszen erre vágytam. És végre ott vannak körülöttem a gyümölcsfák is, ami maga a csoda!

INTERJÚ BENES ANITÁVAL

Mivel a gasztronómia közel áll hozzád, muszáj megkérdeznem: fűszerkerted is van már esetleg?

Még nincs, de már van saját csíráztatóm a konyhaablakban. (nevet) A költözés folyamata egy nagyon kemény időszak – még csak próbálok felocsúdni a történtekből. 33 éves vagyok, nagyon sok mindent tapasztaltam már meg az életben, és eddig a pillanatig azt hittem, hogy nagyon jól eligazodok az élet útvesztőjében, de amikor az ember belevág egy ilyen jellegű felújításba, akkor rájön, hogy gyakorlatilag semmit sem tud. Ez a felismerés pedig ha nem is fájdalmas, de igen rémisztő. Ilyenkor nap mint nap olyan kérdésekkel találom magam szemben, amelyek tudom, hogy az életem hátralevő részét meg fogják határozni, mégsem látom előre, hogy melyik döntés lesz a jó. Azt hiszem, hogy az előbb említett helyzetek egyikében éreztem meg azt, hogy ez a felnőtté válás pillanata, holott az ember azt gondolná, hogy 33 éves korára már felnőtt. De nem. (nevet) Szóval a fűszerkert és a veteményes kicsit még várat magára.

Ha már változások! Egy ideje a sport is nagyobb fókuszt kap az életedben. Milyen apropóból kapott prioritást a futás?

Ez így van! Nagyon nem szerettem futni az elmúlt négy évet leszámítva – tesiből is inkább a lógós fajta voltam. Azonban, ahogy telnek az évek, az ember érzi, hogy a szervezete már nem úgy változik, ahogy korábban, így keresnem kellett egy olyan mozgásformát, amit szívesen tudok végezni, és nem mellesleg olyat, ahol a nettó ráfordított idő azonos a bruttó ráfordított idővel. Ezalatt azt értem, hogy mivel nagyon kevés szabadidőm van, nem fér bele, hogy elmenjek mondjuk úszni, hiszen azt meg kell előzze például egy utazás, majd az átöltözés. Míg a futás esetében, ahogy rajtam van a cipő, már végzem is az edzést. Elég hamar megszerettem ezt a sportot, már amennyire meg lehet – mindig azt szoktam mondani, hogy a futást nem lehet megszeretni, azt abbahagyni lehet szeretni. (nevet) De esetemben ez a dolog odáig ment, hogy a kilók elkezdtek apadni, a testem szépen formálódott, az a cél pedig, hogy csak fussak, kezdett kevés lenni.

Gondolom, akkor még nagyobb célt kellett kitűzni…

Igen, kitaláltam, hogy lefutom a maratont, így kiutaztam Marathonba és egészen Athénig futottam. Életre szóló élmény volt – az idős asszonyok például olajfaágakkal a kezükben integettek az út szélén. Ez olyan löketet adott, amitől az unalmas hétköznapokon is fel tudom venni újra és újra a sportcipőt. Bár a maraton után nagyon nehéz volt – az ember elképesztően kiég, hiszen annál nagyobb célt már nem tudok magamnak kijelölni, mint hogy a maratont lefutom.

Gasztroguruként az egészséges étkezés vagy a hedonista életvitel áll közelebb hozzád?

Valahol az energia-egyensúlyban hiszek, ha lehet ezt mondani. Nyilván odafigyelek arra, hogy mikor és mit eszek, ugyanakkor van egy erős pizzafetisizmusom is. Imádom a jó, ropogós szélű nápolyi pizzát. Inkább futok két kilométerrel többet, mint hogy lemondjak róla – hiszen ki egyen pizzát, ha nem én, aki még futok is?! (nevet) Kevés dolgot vonok meg magamtól, de nagyon figyelek például arra, hogy milyen kenyeret fogyasztok, hogy nagyon sok nyers zöldséget egyek, illetve a túlzottan feldolgozott élelmiszerektől távol tartom magam. Például egy majonézt inkább magamnak készítek el otthon néhány perc alatt. Szóval figyelek, de nem én vagyok a mintaképe az újhullámos gasztrogenerációnak. A megoldást én abban látom, hogy oda kell figyelni arra, hogy mit üzen a testünk, illetve hogy mire hogyan reagál. Mivel alapvetően rövid az élet ahhoz, hogy állandó önsanyargatásban éljünk, fel kell kutatni azokat a dolgokat, amelyektől jól érezzük magunkat, de az egészségünknek is jót teszünk vele.

SIMON KORNÉL: “A SAJÁT SZABÁLYAIM SZERINT ÉLEK”

A gasztronómia folyamatosan jelen van az életedben. Nagyobb kihívás így rávenni magad a főzésre?

Ez egy érdekes dolog. Legutóbb Ábel Anitával több évadot forgattunk az Ide süss! című műsorból a VIASAT3-ra, ahol azonban műsorvezetőként szinte kívülálló vagyok, értsd: szinte nem nyúlok az ételekhez. Így abszolút motivált maradok, hiszen én is szeretnék sok mindent kipróbálni, amit a versenyzők kapnak feladatul a zsűritől. Amikor viszont azt kérdezi tőlem valaki, hogy nem szeretnék-e konyhán dolgozni, arra egy határozott nemet tudok mondani. Félreértés ne essék, semmi problémám ezzel a munkakörrel, egész egyszerűen csak azt érzem, hogy számomra abban van meg a gasztronómia élvezetének kulcsa, hogy akkor csinálom, amikor szeretném, nem pedig akkor, amikor kell. A mindennapokban egy reklámügynökségnek vagyok a kreatív igazgatója, szóval azt a pár hónapot leszámítva, amikor stúdióba vonulok forgatni, én is egy átlagos ember vagyok a magam gondjaival. De az biztos, hogy a konyha mindig is menedék lesz számomra, hiszen azért kezdtem el anno főzni, mert azt láttam, hogy az az a hely, ahol tényleg nem foglalkozom mással. —

Mikor tudatosult benned, hogy a konyha ezt tudja neked adni?

Maga a gasztronómia iránti szeretetem mindig is megvolt. Hárman vagyunk fiúk testvérek, a bátyám már nagy volt, az öcsém még kicsi, így én voltam az a gyerek, aki anya mellett ragadt a konyhában. Nekem annyira evidens volt, hogy anyu a konyhában van, hogy teljesen természetessé váltak számomra azok a mozdulatok, azokat az illatok, ízek. Nekem maga a közös étkezés is sokkal többet jelent egy szimpla táplálkozásnál. Annak idején a Konyhafőnök című műsorban második lettem, és nagyon jó érzés volt látni azt, hogy én, aki nem tanultam ezt a szakmát, ilyen jól helyt tudtam állni. Egy kis utazás volt az egóm körül, hogy erre is képes vagyok. Nem mellesleg pedig egy tökéletes ugródeszka volt számomra, hiszen annak köszönhető, hogy most már más műsorokban is lehetőséget kapok, illetve természetesen sokkal több emberhez eljut a munkásságom is. Néha magam sem értem, hogy hogy cseppentem bele ebbe az egészbe (talán a szerencsés csillagzatok), de nagyon hiányozna, ha nem lenne!

Rengeteget utaztok a pároddal, mennyire szempont a helyi gasztronómia felfedezése az úti cél kiválasztásakor?

Mind a kettőnknél nagyon fontos szempont, de azért alapvetően nem ez alapján választunk desztinációt. Viszont, ha megvan a tökéletes úti cél, akkor természetesen feltérképezzük a helyet, hogy hol lehet a legjobb falatokat megkóstolni, hogy mik azok az autentikus fogások, amiket nem lehet kihagyni.

Van esetleg kedvenc konyhád?

Bár kicsit megúszós válasznak tűnhet, de az olasz. Méghozzá azért, mert annyira egyszerű, mégis annyira kerek, amennyire én magam is vagyok. Nincsenek benne túlzások, és az átlag ember számára is elérhető, mégis ott van benne az a könnyedség, ami miatt rendkívül szerethető. A tökéletes pizza tészta például napokig készül – a kovásszal készült pizza esetén tudni kell, hogy a kovászt minden egyes nap etetni kell. Nagyon tudok rajongani az olasz konyháért. Bár ugyanúgy szeretem a spanyol tapasztalatokat is. Ázsiában is voltam többször – a citromnádra felhúzott csirkemell mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Azt hiszem minden konyhában megtalálom a fogamra valót.

Most, hogy a költözés miatt újra van kerted, jöhetnek a nagy grill bulik?

Abszolút! Számomra ez volt az egyik legfontosabb, hogy legyen egy jó kerti grillsütő. Jöhetnek a haverok limonádézni, iszogatni, falatozni. A hideg gyümölcs, a friss, ropogós zöldségek és a mennyei húsok biztosan nem fognak hiányozni.