Szereti azt a szót, hogy új?

Nyomja meg az újraindítás gombot. Várjon egy percet. Most minden újra tökéletesen működik. Miért nincs ugyanígy az embereknél is? A hatás minden bizonnyal ugyanaz lenne.

Milyen pozitív szó az, hogy új! Az új valami érdekes dolgot jelent az életben. Valami izgalmasat, ami minket is érdekessé tesz. Másokban az újat mindig ellenállhatatlannak találjuk. És micsoda nagyszerű pillanatok kötődnek hozzá: új szerelem, új állás, új év, új életszakasz, új irányt találni, újrakezdeni, új lehetőségek és persze új kihívások. Felfedezni valami újat és kipróbálni valami újat – milyen könnyű leírni. És milyen szép, amikor utólag mesélünk róla. De milyen nehéz belevágni.

Ami új, az csábító. De mindig csak a sarokról leselkedik, soha nem mutatja meg magát teljesen. A régi kétségbeesetten kapaszkodik belénk, fél, hogy megszabadulunk tőle. Olyan ismerős és úgy tesz, mintha nem lennének rajta itt-ott karcolások, amik miatt az újról álmodozunk. Majd hirtelenjében rájövünk, hogy gyakran semmi jobb nem jön, és az új talán nem is olyan jó. Azt képzeljük róla, hogy rossz, hogy ne kelljen egy percig se gyávának éreznünk magunkat. De önmagában az új se nem jó, se nem rossz. Minden attól függ, hogy hogyan fogjuk fel.

Felszabadító gondolatok

Sok okos ember foglalkozott az újjal és írt le róla sok okos gondolatot. Hugo von Hofmannsthal például azt mondta: „Az egész élet egy örökös újrakezdés.” André Gide, a francia író pedig ezt: „Az ember csak úgy fedezhet fel új kontinenseket, ha megvan a hajlandósága rá, hogy szem elől tévessze a régi partokat.” Theodor Fontane ezt gondolta: „Minden régit, amennyiben megérdemli ezt, szeretnünk kell, de tulajdonképpen az újért érdemes élnünk.” És itt van megint ez a kis szó: a „tulajdonképpen”. Tulajdonképpen ez mind jól hangzik, vagy tulajdonképpen olyan logikus. Ha elégedetlen, tegye fel a kérdést: mi nem felel meg Önnek, és változtassa meg! Bumm, már meg is van. A múlt tapasztalataival és a jövő kilátásaival. Gondoljon arra, hogy milyen lenne, ha megváltoztathatná azt, ami zavarja. Zárja le és vesse bele magát az újba. Felszabadító az a gondolatsor. Ha megszabadulunk a felesleges dolgoktól, már el is értük a célunkat. Csak egy dolog hiányzik: meg kellene tenni a valóságban is.

Különböző megközelítések

Az, hogy az új jó vagy rossz, a hozzáállásunkon múlik. Vannak emberek, akik nyitottak mindenre, beutazzák a világot, sőt más országban telepednek le, szórakoznak, változtatnak, tanulnak és folyton új dolgokat fedeznek fel. Használják az új technológiákat és fejlesztéseket, pozitívan néznek a jövőbe és várakozóan. Tanulnak a múltból, a tapasztalataikból, ugyanakkor nem kapaszkodnak beléjük. Mások folyton a régi szép idők után vágyakoznak: régen minden más volt, sokkal jobb volt. Logikus, hogy ennek már vége. Már csak a visszapillantó tükörben láthatjuk. Ami új, amit nem ismernek, az kockázatos és veszélyes is lehet. Az elővigyázatos természetűek azt akarják, hogy minden maradjon a régiben, mert nekik az nagyon jól megfelel. Tulajdonképpen inkább élnek az ismerős szokásokkal, gondokkal és problémákkal ahelyett, hogy kockáztatnák az újat és ismeretlent. Elégedettek, de nem feltétlenül boldogok, ám a fekete és a fehér között ott van a szürke is. Az új nem mindig vadonatúj, néha csak olyasmi, ami ismétlődik. Gyakran egyszerűen ízlés és érdeklődés kérdése. De ha a saját életünkről van szó, majdnem mindenki álmodozik valamiről, amit szívesen megváltoztatna. Egy rossz szokás, amitől meg kellene szabadulni. Egy lakás, amit el kellene adni. Új állást kellene találni. Meg kellene ismerkedni egy új partnerrel. Vagy éppen teljesen új életet kellene kezdeni.

Nehéz kezdet

„Mert minden kezdetben varázs rejtezik, amely megoltalmaz, és élni segít.” Ezt írja Lépcsők című versében Hermann Hesse. „Alig gyökereztünk, egy életkörbe, s lett meghitt lakásunk, máris ernyedünk; kilépni a bénító megszokásból az tud csak, ki útra, indulásra kész.” Milyen igaz. De újrakezdeni nem lehet mellékesen, és bátornak kell lenni. Rizikóval jár, ezért alaposan át kell gondolni. A legfontosabb dolog: a motiváció. Amiből húszévesen még van bőven, de attól kezdve egyre kevesebb. Társ egy életre, család, felelősség, megbízhatóság. Nem minden vörös szőnyeg, amin az új integetve büszkén bemasírozik az életünkbe. Magunkat az új felé kormányozni könnyebb.

Első lépések. Ha valaki újra akar kezdeni, arra megvan az oka. Általában jó oka, és majdnem mindig nyilvánvaló oka. Csak nem akarjuk észrevenni, egyelőre még nem. Jobb, ha gondolkodunk rajta. Ez a kellemetlen szakasz. Mert pont erre a pillanatra vártak meglapulva a negatív gondolatok. Odaosonnak, hogy a vágyaink és a valóság közé vessék magukat. A család és a barátok segíthetnek, hogy beleessünk abba a mély gödörbe, amit ezek a gondolatok ásnak. Ha bízunk bennük, mellettünk állnak tettel és tanáccsal. De nem biztos, hogy ezt akarjuk. Legalábbis nem azonnal. Néha jobb, ha magunk gondoskodunk magunkról, és nem hagyjuk, hogy mások véleménye befolyásoljon minket. Ehhez talán egy kis magányra van szükségünk. Egy kis kikapcsolódásra, ahol szabad folyást engedhetünk az érzelmeinknek – ez jó és egészséges. Mert az ember csak akkor bízhat a megérzéseiben, ha az érzelmei már nem állnak az útjába. Így rájövünk, mi az, ami igazán zavar minket, és tiszta fejjel átgondolhatjuk a következő lépéseket. Most már ismeri a problémája gyökerét. Kitisztult, hogy mi az. Most jön a miért. Miért nem szeretem már a munkámat? Miért nem vagyok már boldog a kapcsolatomban? Mi romlott el? Nem kell megakadályozni, hogy hibát kövessünk el. Hibát azért követünk el, hogy ne kövessük el másodszorra. És aztán kereshetjük a megoldást. A szívnek, a megérzéseknek és az eszünknek mind van beleszólása. Közös döntést hoznak. Kompromisszumra kell jutni. Átgondolt, reális kompromisszumra. Amivel mindenki meg tud barátkozni. Végigpörgeti a lehetőségeket. Képzelje el, hogy valaki más van ebben a helyzetben. Mit tanácsolna neki? A legtöbb embernek nincs B-terv a kispárnája alatt. Időre van szükségünk, hogy a megoldásokat átgondoljuk, mérlegeljük a pozitívumokat és a negatívumokat, tervezzünk és stratégiát állítsunk fel. Ha meggyőződtünk róla, hogy az az út lesz a helyes a valóságban, amit kigondoltunk, induljunk el rajta. Hiszen már nincs is más dolgunk, csak bíznunk kell magunkban.

Új élet

A legnehezebb lépés mindig az első. Akkor még olyan nehéznek és hosszúnak tűnhet az út, aminek nekivágunk. A legjobb, ha szakaszokban gondolkodunk, és köztes célokban. Ha elérjük őket, az jó érzéssel tölt el, hiszen valamit már elértünk. Megkönnyebbülés és önbizalom lesz a jutalmunk, illetve magától értetődően a következő lépésre sarkall. A modern művészet lelki múzeumában elhelyez egy képet, amit a hőn áhított újról készített. És minden alkalommal, amikor habozik, akkor látogasson el ide, mint egy kiállításra, és nézze meg, mi az, amit akar. A célt. Természetes, hogy ennek ellenére izgul. Az új kezdet nem garancia a boldog végkifejletre. Akármilyen jól tervezzük is meg, valami mindig elromolhat. Tulajdonképpen. De ez ne állítsa meg. Ha fél, nézzen vissza egy kicsit. A múltban annyi mindent megtett, annyi tapasztalatot gyűjtött, annyi mindent megtanult. Így már magabiztosan tekinthet előre. Most új tapasztalatok jönnek, ami által tovább fog fejlődni. Azzá az emberré, akivé válni akar. És hirtelen megtörténik. Új életszakaszba lépett. Új. A szónak most már pozitív jelentése van. Nem utolsósorban azért, mert már nem is új. Tulajdonképpen.

Mentés

Mentés

Dallista