Egyedül is megy
A játék a tanulás legjobb formája, mégis sok szülő érzi úgy, el kell vinnie gyermekét balettórára, angolórára és hasonló készségfejlesztő foglalkozásokra. Pedig néha nem kell mást tennünk, mint hagyni őket játszani. A következő tanácsok abban segítenek, hogyan tanulhatnak meg a gyerekek egyedül játszani, már egészen kicsi kortól kezdve.
Pedagógusok és idegtudósok is egyetértenek abban, hogy – egész életünk során, de főként gyerekkorban – a játéknak hatalmas szerepe van a kognitív és szociális készségek fejlesztésében. A kreatív elfoglaltságok, különböző szerepek kipróbálása segít az identitás megszilárdításában.
ÍGY SEGÍTSÜK GYERMEKÜNK BESZÉDFEJLŐDÉSÉT
Azért fontos, hogy a gyermekek már egészen kicsi koruktól kezdve megtanuljanak egyedül is játszani, mert az rendkívüli módon fejleszti a koncentrációra és önállóságra való képességüket. Mi van akkor, ha a gyerekek nem tudják magukat elfoglalni? Egy tipp elöljáróban: a természet a legjobb játszótér!
Hogyan játszanak a legkisebbek?
A kisbabák tulajdonképpen maguktól is játszanak, például amikor négykézláb kúsznak, hallatják a hangjukat, vagy zörögnek valamivel. A kisgyerekek körülbelül 15-30 percig tudnak egyedül koncentrálni egy dologra. Egy gyerek körülbelül általános iskolás korában ér el oda, hogy magától elvonul a szobájába egyedül játszani. Ennek a képessége azonban függ a személyiségtől és a családi szokásoktól is.
Néha a felnőtteken is múlik
A gyerekek igazából arra születtek, hogy egyedül játszanak, viszont ez sok esetben újra kell tanulniuk, ha a felnőttek is mindig részt akarnak venni a játékukban. A szülőknek gyakran van lelkiismeretfurdalásuk, hogy nem töltenek elég időt a gyerekekkel, ezért hajlamosak minden egyes percet valamilyen szórakoztató programmal feltölteni. A gyermeküket túlságosan féltő szülők gyakran túlzásba viszik a különböző magánórákra való beiratkozást, amivel természetesen a legjobb életfeltételeket szeretnék biztosítani, de túl korán és túl kicsi gyerekeknél ezt nem egészséges erőltetni. Hagyni kell időt a szabad játékra is.
Gerald Hüther és Cristoph Quarch agykutató és pszichológus „Mentsük meg a játékot!” című könyve éppen ezt a jelenséget járja körbe. Ha túlszervezzük a játékkal tölthető perceket, akkor az ellenkező hatást fogjuk elérni, és a lényegi elemet, a szórakozást öljük meg vele. Továbbá felhívják rá a szülők figyelmét, hogy játékosabb megközelítésekkel kezeljék gyermekük életének és oktatásának a kérdéseit is.
Következzen 7 tipp, amivel a gyerekek megtanulhatnak egyedül játszani
-
A megfelelő környezet biztosítása
A gyerekeknek szükségünk van a megfelelő ösztönzésre. Ezt a következő dolgokkal segíthetjük: kapcsoljuk ki a TV-t és az okostelefont! Egy rendezett szoba is segítségünkre lehet. Néha egyszerűen csak elég helyre van szükségük egy kis játékhoz.
-
Megfelelő játékok biztosítása
Túl sok és korban nem megfelelő játékkal elárasztani a gyermekeket nem jó ötlet. Az ideális játék sokszor önmagában betölti szerepét: egy párna, egy takaró, egy doboz vagy egy régi ruha tökéletes eszköz lehet a szabad játékhoz. Nem árulunk el nagy titkot: ha nem tesszük ezeket elérhetővé, annál inkább nő a vonzerőjük a kicsik szemében.
-
Tartsuk vissza magunkat!
Ne szakítsunk félbe gyermekeinket, amikor mélyen a játékban vannak, és hagyjuk nekik, hogy megoldják egyedül a problémát, ami például egy építőkocka összerakása közben felmerülhet. Kérdésekkel adhatunk nekik kisebb impulzusokat, vagy röviden akár be is szállhatunk, de aztán vonuljunk vissza. Sokszor úgy tűnhet, hogy a gyermeket már nem köti le a játék, de valójában csak intenzíven megfigyeli épp környezetét. Hagyjuk neki!
6 ŐSZINTE TANÁCS ÚJDONSÜLT ANYUKÁKNAK
-
Mutassunk jó példát!
Kezdjünk el játszani a gyerekekkel párhuzamosan, de ne velük együtt, majd hagyjuk, hogy játsszon tovább egyedül. Körülbelül 3 éves kortól a gyerekek megértik, ha a szülőknek szünetre van szükségük, és egyedül szeretnének például egy könyvet olvasni – ideális esetben akár saját maguk elé is vesznek majd egyet.
-
Biztosítsuk gyermekünk biztonságát!
Tudassuk mindig velük, hogy a közelben vagyunk. Főleg kisbabáknál és kisgyerekeknél fontos, hogy bár hagyjuk őket egyedül játszani, ez nem azt jelenti, hogy egyedül is hagyjuk őket. Ha elhagyjuk a helyiséget, legalább szóban tartsuk a kapcsolatot.
-
Vezessünk be rendszeres „egyedül-játszós” időket!
A gyakorlat teszi a mestert, akkor is, ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk képes legyen egyedül játszani. Ha ez egy ismétlődő rituálévá válik, az biztonságot ad a kicsiknek is.
-
Szóban is bátorítsuk!
„Meg tudod csinálni egyedül is, próbáld ki!” vagy „Múltkor olyan szép magas tornyot építettél nélkülünk, szeretnéd újra megpróbálni?”. Ha folyamatosan visszajelzést adunk gyermekünknek, könnyebben fog ő is nekivágni egyedül bárminek.
További cikkek a gyereknevelésről:
