Hogyan vonjuk be a gyerekeket a házimunkába?

Miért nem segítenek szívesen a gyerekek a házimunkában?

Korábban teljesen magától értetődő volt, hogy a gyerekek kivették a részüket a ház körüli teendőkből, hiszen muszáj volt nekik – mindegy, hogy a gazdaságban együtt dolgoztak szüleikkel, vagy a kisebb testvéreikre vigyáztak. Manapság már sok családban nem egyértelmű ez. És ez baj, ahogy Michaeleen Doucleff a „Bízzunk rájuk többet. A bennszülött kultúrák nevelési titkai” (Kösel Kiadó) c. könyvében leírja.
A szerző kifogásolja, hogy a nyugati kultúrában az elmúlt évtizedekben két külön világ alakult ki: a felnőttekké, amihez a háztartási feladatok elvégzése is hozzátartozik, valamint a gyerekeké, akiknek saját játékaik vannak, akiknek külön főznek, valamint akiket a szüleik szórakoztatnak. Ennek a következményei: a gyerekek nem ismerik meg a felnőttek világát, és a szülői házból teljesen önállótlanul lépnek ki. Ahelyett, hogy megtanulnák, hogyan kell háztartást vezetni és felnőtt életet élni, a gyerekek és a fiatalok abban a hitben cseperednek, hogy ők a kis kivételezettek, akiknek nem kell kivenniük a részüket a közös feladatokból. A kérdésre, hogy „Vonjuk-e be a gyerekeket a házimunkába?”, Michaeleen Doucleff válasza tehát így hangzik: Igen, mindenképpen

Hogy lehet a gyerekeket motiválni arra, hogy kivegyék a részüket a házimunkából?

A jó hír: a kisgyereket nem kell arra ösztönözni, hogy segítsenek, mert ezt maguktól is készségesen megteszik (a kisgyerekek alapvetően kooperatívak, ezt felmérések is bizonyították). A kisgyerekes szülők ismerik ezt – a kicsik mindenben másolják anyát és apát. Mert a gyerekekben ott a velük született vágy, hogy valahova, valakihez tartozzanak. Azzal, hogy a háztartásban is részt vesznek, erősítik a családi köteléket – valamint az önbizalmukat.
És mi a helyzet a valamivel idősebb gyerekekkel? Michaeleen Doucleff szerint elsősorban három „hozzávalóra” van szükség ahhoz, hogy a gyermekek szívesen kivegyék a részüket a házimunkából: először is a gyermek és a szülei közötti jó kapcsolatra. Másrészről az autonómia érzésére: a gyerekek szeretik maguk eldönteni, hogy segítenek-e. Harmadrészt pedig a kompetencia érzésére: a gyermeknek éreznie kell, hogy a munkáját elismerik.
Amitől szülőként tartózkodnunk kellene:
Mindez rendkívül egyszerűnek hangzik, mégis könnyen véthetünk hibákat: a dicsérgetéssel például nem feltétlenül azt érjük el, hogy a gyermek megbecsülve érzi majd magát, magyarázza Doucleff. A legtöbb esetben elég, ha csak köszönetképp odabólintunk neki. Aki mindenképpen szeretne verbálisan is dicsérni, az, ha lehet, ne vigye túlzásba, és leginkább általános értékeket hangsúlyozzon („Olyan jó, hogy ilyen segítőkész vagy!”), vagy azt emelje ki, hogy milyen érett már a gyermek („Lassan tényleg nagy fiú leszel.”).
Ahogy a túl sok dicséret, úgy a büntetés is kontraproduktív lehet. Ezek gyengíthetik a gyermekben a vágyat, hogy a segítsége által bebizonyítsa, hogy a család értékes tagja szeretne lenni. A legjobb, ha azt erősítjük a gyermekben, hogy család nagy segítsége. Ezáltal azt közvetítjük felé: „Mindenki segít, és dolgozik azon, hogy az otthonunk egy szép hely legyen, ahol szívesen tartózkodunk.”
Egy következő csapda, amibe a szülők gyakran beleesnek, és elveheti a gyerekek kedvét attól, hogy besegítsenek a háztartásba: az állandó javítgatás. Ne várjunk el tőle tökéletes munkát, és hagyjuk rá, ha másképp oldaná meg a feladatot, mint ahogy mi szoktuk. Hiszen mi, felnőttek is tanulhatunk a gyerekektől.
Ugyanúgy nem vezet célra az, ha nyomás alá helyezzük a gyermeket. Doucleffs tippje: egyszerűen kezdjünk bele mi magunk a tevékenységbe, majd várjunk, hogy a gyermek ugyancsak részt szeretne-e venni benne.

A házimunka beosztás mennyire hasznos, ha a gyerekek bevonása a cél?

A takarítási feladatok leosztása sem jó út, ha azt szeretnénk, hogy a gyermek szívesen végezze el a feladatokat. Könyvében Michaeleen Doucleff így magyarázza ezt: a takarítási terv az elvégzendő feladatokat bizonyos személyekhez rendeli hozzá. A cél viszont az lenne (még ha távlati is), hogy egy tinédzser ne csak a neki kiosztott feladatok elvégzéséért érezze magát felelősnek. Hiszen az lenne a kívánatos, ha ő maga látná meg, épp mi a teendő – és a munkát elvégezné anélkül, hogy külön meg kellene őt kérnünk rá. Jóllehet ez már a királyi szint. De hát nem lehet elég korán kezdeni.

Mely korban milyen házimunkákat bízhatunk a gyerekekre?

Hogy a gyerekek hogyan tudnak segíteni a munkában, azt a legjobban az önálló munka által tanulják meg, és nem azáltal, hogy hosszasan magyarázzuk nekik, hogy mi a teendő. Kezdetben előfordulhatnak még balesetek, viszont idővel a gyermekek a szüleik igazi segítségévé válnak. Ahelyett, hogy amiatt bosszankodnánk, hogy a kétévesünk minden egyes ruhát a szennyeskosárból a földre szór, inkább örüljünk neki, hogy a kicsi érdeklődést mutat a tevékenység iránt.
Mindegy, hogy milyen házimunkáról van szó – a gyermektől sohasem szabadna elvenni a segítségnyújtás lehetőségét. Ha a feladat még túl nehéz neki, akkor a felnőttek két dolgot tehetnek: feloszthatják a munkát kis, abszolválható feladatokra, vagy felajánlhatják a gyermeknek, hogy nézze meg, ők hogyan csinálják, hátha legközelebb már neki is menni fog.
Ösztönző tippek hatéves korig:
Kérdezd meg a gyermekedet újra és újra, hogy szeretne-e segíteni, de ne vidd túlzásba a kérdezősködést.
Vond be óránként egyszer – ez egy jó ökölszabály.
Feladatok, amiket már a kisgyerekek is el tudnak végezni: valamit idehozni, valami könnyű dolgot segíteni vinni a bevásárlásnál, megkeverni az ebédet, zöldséget vágni, kinyitni vagy becsukni az ajtót, a lámpát fel- vagy lekapcsolni.
A rájuk bízott feladatoknak abszolválhatónak kell lenniük, és ne kitaláljuk őket, hanem olyanok legyenek, amikkel valóban segítenek nekünk. Ideális esetben ezeket a tevékenységeket együtt végezzük el.
Ezenkívül fontos, hogy a kéréseink konkrétak legyenek. Ahelyett, hogy azt mondanánk a gyermeknek: „Kérlek, tégy rendet a szobádban”, inkább arra kérd: „Légy szíves, vedd fel a könyveket a földről, és tedd őket vissza a polcra!”
Ösztönző tippek nagyobb gyerekeknek:
Ha egy nagyobb gyermek még nincs hozzászokva ahhoz, hogy segítsen, akkor sem késtünk el semmivel, bármikor megtanulhatja – kis lépésekben. Legyünk türelmesek.
Aki tudja, hogy a gyermeke mely munkákat végzi el szívesen, és melyek azok, amikhez elég érett már, annak nagyobb eséllyel lesz hamarosan egy kis lelkes segítője. Ha a gyermekek már „haladó” szinten végzik a házimunkát, akkor megpróbálhatunk nem konkrét feladatokat adni nekik, hanem indirekt módon ösztönözni őket arra, hogy segítsenek.
Például azzal, hogy azt mondjuk: „A cicánk etetőtálja üres.” Vagy: „Itt az idő vacsorát készíteni.” Egy figyelmes, segítőkész gyermek magától is tudni fogja, hogy mi a teendő.

Mit tehetünk, ha a gyermek nem hajlandó segíteni?

Hasznos tippek ide vagy oda, előfordulhat, hogy gyermeket sehogy sem tudjuk rávenni arra, hogy a kivegye a részét a házimunkából. Vagy azért, mert eddig nem kellett ilyet csinálnia, vagy egyszerűen azért, mert rossz napja van. Mit tegyünk? Michaeleen Doucleffnek tanácsa: a gyermeket ne kényszerítsük semmire. A kényszer rontja a szülők és a gyermek közötti kommunikációt, és konfliktusokhoz vezethet – egy biztos: nem fogjuk vele elérni a célunkat.
Amit mégis tehetünk: ha egy (idősebb) gyermek egyáltalán nem akarja kivenni a részét a munkából, akkor a szülőknek érdemes néhány szót intézniük hozzá – például humoros hangnemben: „Ne légy már ilyen segítőkész!”. Vagy azzal, hogy világossá teszik számára, hogy milyen következményekkel jár, ha nem hajlandó kooperálni: „Nem szeretnéd a szennyes ruhádat felvenni a földről, és beletenni a szennyeskosárba? Akkor hamarosan nem lesz mit felvenned.”
Éreztethetjük vele, hogy a segítségéből nemcsak ő, hanem az egész család profitál: „Ma a pakolásnál nem voltál kifejezetten segítőkész. Ha segítettél volna, akkor mindannyian sokkal gyorsabban elkészültünk volna.” Elsősorban a nagyobb gyerekeknél szóba jöhet az is, hogy éreztetjük vele, hogy neki már sokkal érettebben kellene viselkednie: „Azért nem segítettél, mert kisbaba vagy?” Hiszen a gyerekek szeretnek a nagyok közé tartozni – és ehhez hozzátartozik az is, hogy részt vesznek a háztartásban.