Tények és tévhitek az autizmus körül
Az autizmus spektumzavar Magyarországon közel 160.000 embert érint, és minden 15. családban előfordul, mégis sok tévhit és fals információ kering vele kapcsolatban. Bár növekszik a tájékozottság és tudatosság szintje a társadalomban, sokan még mindig az „Esőemberrel” azonosítják az autistákat.
A kultikussá vált Rain Man című film 1988-ban debütált Dustin Hoffman és Tom Cruise főszereplésével, és nemcsak négy Oscar-díjjal ismerték el a lenyűgöző alkotást, de a világ egy csapásra megismerkedett az autizmus szó jelentésével is. Addig ugyanis nem nagyon lehetett hallani erről az idegi-fejlődési rendellenességről, ami leginkább az átlagostól eltérő viselkedési és kommunikációs mintázatokban nyilvánul meg. Azt, hogy a filmalkotás ártott-e vagy használt az autizmus megítélésének, nagyon nehéz lenne megmondani, azonban tény, hogy sokan még most is a moziból vett információk alapján ítélik meg az autizmussal élőket. Pedig a spektrumzavar az érintetteknél gyakran teljesen eltérő módon mutatkozik meg.
Éppen ezért világszerte számos szervezet tűzte zászlajára a spektrumzavarral kapcsolatos edukációt, hogy növelje az emberek tájékozottságát, és megszüntesse az autizmussal élők stigmatizálását. Hazánkban többek között az Együtt az Autistákért Alapítvány is hangsúlyozza: „az autizmus nem betegség”. Az autisták csupán másként érzékelik a világ behatásait, ezért máshogyan reagálnak rájuk. Az autizmus leginkább az olyan szociális interakciókban tér el, mint például a szemkontaktus használata, a kommunikáció vagy az élmények megosztása. Az autista emberek viselkedését sokan „furcsának ítélik”, ami megnehezíti a beilleszkedésüket a közösségekbe.
Az autizmus lehet igen súlyos, de enyhe tüneteket mutató is. Ráadásul mivel ez az állapotok széles spektrumát felölelő gyűjtőfogalom, többféle megjelenési formája előfordulhat. Vannak azonban egyértelmű jelei, ami alapján a diagnózist a szakorvosok felállítják. Ám miután az autizmus egy összetett állapot, nem szabad általánosítani és ítélkezni a spektrumzavarral élők felett – inkább ismerjük meg jobban őket. Az Egyesült Királyság legnagyobb autizmussal foglalkozó jótékonysági szervezete, az Autistica összegyűjtötte, mely tévhitek merülnek fel leggyakrabban a spektrumzavarral kapcsolatban.
Az autizmus többféle módon megmutatkozhat
A kultikussá vált Rain Man című film 1988-ban debütált Dustin Hoffman és Tom Cruise főszereplésével, és nemcsak négy Oscar-díjjal ismerték el a lenyűgöző alkotást, de a világ egy csapásra megismerkedett az autizmus szó jelentésével is. Addig ugyanis nem nagyon lehetett hallani erről az idegi-fejlődési rendellenességről, ami leginkább az átlagostól eltérő viselkedési és kommunikációs mintázatokban nyilvánul meg. Azt, hogy a filmalkotás ártott-e vagy használt az autizmus megítélésének, nagyon nehéz lenne megmondani, azonban tény, hogy sokan még most is a moziból vett információk alapján ítélik meg az autizmussal élőket. Pedig a spektrumzavar az érintetteknél gyakran teljesen eltérő módon mutatkozik meg.
Ítélkezés helyett ismerjük meg őket
Éppen ezért világszerte számos szervezet tűzte zászlajára a spektrumzavarral kapcsolatos edukációt, hogy növelje az emberek tájékozottságát, és megszüntesse az autizmussal élők stigmatizálását. Hazánkban többek között az Együtt az Autistákért Alapítvány is hangsúlyozza: „az autizmus nem betegség”. Az autisták csupán másként érzékelik a világ behatásait, ezért máshogyan reagálnak rájuk. Az autizmus leginkább az olyan szociális interakciókban tér el, mint például a szemkontaktus használata, a kommunikáció vagy az élmények megosztása. Az autista emberek viselkedését sokan „furcsának ítélik”, ami megnehezíti a beilleszkedésüket a közösségekbe.
Az autizmus lehet igen súlyos, de enyhe tüneteket mutató is. Ráadásul mivel ez az állapotok széles spektrumát felölelő gyűjtőfogalom, többféle megjelenési formája előfordulhat. Vannak azonban egyértelmű jelei, ami alapján a diagnózist a szakorvosok felállítják. Ám miután az autizmus egy összetett állapot, nem szabad általánosítani és ítélkezni a spektrumzavarral élők felett – inkább ismerjük meg jobban őket. Az Egyesült Királyság legnagyobb autizmussal foglalkozó jótékonysági szervezete, az Autistica összegyűjtötte, mely tévhitek merülnek fel leggyakrabban a spektrumzavarral kapcsolatban.
Tévhit: Az autistáknak különleges tehetségük van
Ez egyértelműen az Esőember című filmből eredeztethető, ám egyáltalán nem igaz. Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei, így az autizmussal élőknek is. Azonban attól, hogy valaki autista, nincsenek feltétlenül „szuperképességei”. Ugyanakkor a társadalomba való beilleszkedésüket támogatja, ha fejlesztik őket abban, amiben ügyesek, és segítik tehetségük kibontakoztatását. Így ugyanis sikereket érhetnek el, és később képesek lehetnek arra is, hogy elhelyezkedjenek egy adott szakmában.
Tévhit: Az autizmus gyógyítható
Tekintve, hogy az autizmus nem betegség, nem lehet „gyógyítani”. Azonban a spektrumzavar korai felismerésével és megfelelő fejlesztéssel sokat lehet tenni a szociális és kommunikációs készségek fejlődéséért, a rugalmasság fokozásáért, a figyelem hosszabb fenntartásáért, és a problémamegoldó gondolkodás kialakításáért. Az autizmussal élők fejlesztésének célja a társadalomba való beilleszkedés, valamint, hogy a saját lehetőségeikhez mérten a legnagyobb önállóságot érjék el.
Tévhit: Az autizmus csak a gyerekekre jellemző
Az autizmust nem lehet „kinőni”, azonban fejlesztéssel az autista emberek élete jelentősen megkönnyíthető, szociális és kommunikációs készségeik rengeteget változhatnak. Napjainkban sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a korai diagnózis felállítására, így jellemzően már gyermekkorban észreveszik az autizmus spektrumzavart. De – miután néhány évtizede még nem fordítottak erre figyelmet – nagyon sok emberről csak felnőttkorban derül ki, hogy autizmussal érintett.
Tévhit: Az autisták antiszociálisak és agresszívek
Az autistáknak szüksége lehet a szociális készségekkel kapcsolatos támogatásra, mert olykor az átlagostól eltérően lépnek kapcsolatba a körülöttük lévőkkel, de jellemzően inkább csendesek és befelé fordulóak, mintsem agresszívek. A kimondatlan kommunikáció összezavarhatja az autistákat, a testbeszédet, a hangszínt és a szarkazmust nehezebben értik. Ugyanakkor, ha nyitottan állunk hozzájuk és szánunk időt arra, hogy megértsük és megismerjük őket, hasonlóan jó kapcsolatot építhetünk ki velük, mint másokkal. Előfordulhat, hogy eltérő viselkedésük miatt bántják, kigúnyolják, kifigurázzák az autistákat, ilyenkor lehetnek kitöréseik. Azonban ezt elkerülendő, fontos, hogy megértéssel és elfogadással forduljunk feléjük.
