A vonzódás törvénye
Valaki belép a szobába, és te azonnal reagálsz rá. Izzad a tenyered, felgyorsul a szívverésed, elpirulsz, és talán még dadogsz vagy reszketsz is. Utána pedig képtelen vagy megfeledkezni róla… Mintha megigézett volna. Ez bizony a „kémia”. De mi az, ami mögötte van?
Dr. Helen Fisher, a Szerelem anatómiája című könyv szerzője a kutatása során 17 szerelmes MRI-leleteit vette szemügyre. Amikor az alanyok a párjuk képére néztek, az MRI kimutatta, hogy a jutalmazással és motivációval összefüggésben álló agyi régiókban megnövekedett a dopaminszint. A dopamin egy kémiai hírvivő vegyület, de ami még ennél is fontosabb ebből a szempontból, hogy „boldogsághormon”, hiszen elégedettségérzetet vált ki.
Tehát amikor azt mondjuk, hogy valakivel „működik a kémia”, akkor szó szerint mérhető kémiai folyamatokról van szó. De ha ez ennyire egyszerű és kiszámítható, akkor miért nem megy mindenkinek könnyen az ismerkedés? Hogyan fordulhat elő, hogy olykor mégsem azt a partnert választjuk, akivel minden a legjobban működik?
A szerelmi kémia tudományos alapja
Dr. Helen Fisher, a Szerelem anatómiája című könyv szerzője a kutatása során 17 szerelmes MRI-leleteit vette szemügyre. Amikor az alanyok a párjuk képére néztek, az MRI kimutatta, hogy a jutalmazással és motivációval összefüggésben álló agyi régiókban megnövekedett a dopaminszint. A dopamin egy kémiai hírvivő vegyület, de ami még ennél is fontosabb ebből a szempontból, hogy „boldogsághormon”, hiszen elégedettségérzetet vált ki.
Tehát amikor azt mondjuk, hogy valakivel „működik a kémia”, akkor szó szerint mérhető kémiai folyamatokról van szó. De ha ez ennyire egyszerű és kiszámítható, akkor miért nem megy mindenkinek könnyen az ismerkedés? Hogyan fordulhat elő, hogy olykor mégsem azt a partnert választjuk, akivel minden a legjobban működik?
Nem csak a dopamin alapján döntünk
Dr. Fisher rájött egy lehetséges magyarázatra, hogy mi állhat annak a hátterében, hogy valakivel működik a kémia, valakivel pedig az első benyomás ellenére mégsem. Az agyról szóló kutatásai során négy alapvető gondolkodási és viselkedési mintázatot talált, ami négy hormonnal kapcsolatos, és tulajdonképpen külön rendszert alkot. Ezek a dopamin, a szerotonin, az ösztrogén és a tesztoszteron-vezérelt gondolkodás és viselkedés. Mindegyik rendszer személyiségvonások egy-egy csoportjának biológiai lenyomata.
Miután több mint 40 000 szinglit vett górcső alá. Kiderítette, hogy azok a férfiak és nők, akiknél a dopaminhoz köthető személyiségvonások vannak túlsúlyban (újdonság- és kockázatkeresők, kíváncsiak, kreatívak és energikusak), a hozzájuk hasonlókhoz vonzódnak. Míg azok, akiknek magasabb a tesztoszteronszintjük, inkább analitikusak, logikusak, direktet, határozottak, makacsok és szkeptikusak, ám inkább vonzódnak az ösztrogén-vezéreltekhez, vagyis az ellentéteikhez. Az ösztrogénvezérelt férfiaknak és nőknek jó a fantáziájuk, empatikusak, bizakodóak és jól kifejezik az érzelmeiket – és a tesztoszteron-vezéreltekhez vonzódnak.
