Bújjunk össze!
„Skin hunger”-nek nevezi a tudomány a fizikai kontaktus iránti szükségletünket. Az érintések a gyermekek számára különösen fontosak.
A koalabébit az édesanyja hónapokon át a hátán cipeli. A kis kenguru pedig az anyakenguru erszényében fejlődik. A gyerekek is legszívesebben a szüleik ölébe bújva élnék le életük első néhány hónapját. Nekünk ugyan nincs „beépített” erszényünk, amibe bele lehetne bújni, erős karjaink azonban igen, amikben kicsinyeink biztonságban érezhetik magukat.
Az érintés alapvető emberi szükséglet. Régészeti bizonyítékaink vannak arra, hogy elődeink már az őskőkorszakban is ölelkeztek egymással. Suzanne Degges-White amerikai terapeuta a Psychology Today című folyóiratban azt írja, hogy a bőrünk – mint a legnagyobb érzékszervünk – szabályszerűen éhezik a szeretetteljes fizikai kontaktusra: innen származik a „skin hunger” kifejezés is, amely az érintések, a bensőséges ölelések vagy a kézfogás utáni mély vágyat takarja. Azt a vágyat, ami a mai világban sokszor kielégítetlen marad. Hiszen az érintéseket az internetkábeleken keresztül nem lehet továbbítani. Már a koronavírus-járvány kitörése előtt is „alulöleltnek” számított a társadalmunk.
Az első érzékünk: a tapintás
A legfiatalabb családtagok „bőréhsége” különösen nagy. Ugyanis a tapintás az első olyan érzék, ami már a születés előtt kifejlődik. Az embriók már a második terhességi hónap után reagálnak az érintésre, megszületésükkor pedig ez a második legfejlettebb érzékük. Annak ellenére, hogy egy újszülött csupán 30 centiméterre képes ellátni, a hallásuk pedig csak négy héttel a születésük után fejlődik ki teljes mértékben, az első órától kezdve képesek érzékelni a hőmérséklet-különbségeket, a levegő szárazságát és a szüleik simogatását.
A gyengédség fontos szerepet játszik a jó közérzet kialakulásában, ahogy a gyermek fejlődésében is. „A testi kontaktus és az érintések elengedhetetlenek az egészséges fejlődéshez” – magyarázza Tanja Lovse pszichológus. Azoknak a gyerekeknek, akik szeretetteljes érintések nélkül nőnek fel, lelki problémáik és tanulási nehézségeik adódhatnak, és rendszerint fogékonyabbak a betegségekre is.
Az ölelés segít megőrizni a gyerekek és a felnőttek egészségét
Tudományosan bebizonyították, hogy az érintések nyugtatóan hatnak a testre és a lélekre, erősítik az immunrendszert, és növelik az érzelmi kötődést. Ezenkívül azok a gyerekek, akiknek sok szeretgetésben van részük, általában nyugodtabbak és egészségesebbek. Ugyanis az érintéssel oxitocin szabadul fel a szervezetben. Ez a boldogsághormon nemcsak a jutalmazó központokat aktiválja, hanem az ellenálló képességet is javítja. Ezenkívül a National Children’s Hospital és a nashville-i Vanderbilt University Medical Center egyik közös tanulmánya szerint a gyermekek agyára is hatással van: az eredmények azt mutatják, hogy a gyengéd érintések, mint az ölelés, a testkrémezés, a simogatás vagy a puszilgatás, növelték a kisbabák agyi aktivitását. A Columbia Egyetem egyik vizsgálata pedig arra mutatott rá, hogy a testi kontaktus az első életévekben a DNS genetikai fejlődésére is pozitívan hat.
Megfordítva pedig: azok a szülők, akik sokat ölelgetik a gyermekeiket, nyugodtabbak, és jobban veszik a családi mindennapokkal járó akadályokat. Így például a „Parental Stress before and after Skin-to-Skin Contact in the NICU” kutatásban részt vevő anyukák stresszszintje annál alacsonyabb szintre csökkent, minél hosszabban és intenzívebben ölelgették a kisbabájukat. A koraszülött gyermekek esetén ez a hatás különösen erős volt.
Néha-néha egy kis ölelés
Mindenesetre ezeknek az öleléseknek nem kell túl erősnek lenniük: a japán Toho Egyetem kutatói újszülöttek pulzusának megfigyelése által arra a következtetésre jutottak, hogy a szülő „közepesen erős” ölelése hat a legnyugtatóbban – mind a gyermekre, mind a szülőre. És ami a testkontaktus időtartamát illeti, sem kell rekordokat döntögetni. Ha úgy érezzük, hogy a gyermekünk ki van éhezve egy kis szeretgetésre, akkor sem kell feltétlenül egy egész szabadnapot kivennünk a „feltankolására”. Sokszor már egy-két perc összebújás is elég ahhoz, hogy közvetítsük felé: szeretlek és itt vagyok neked. Egy nagy puszi, egy rövid kéz-a-kézben vagy ölbevétel, és az esetek többségében már újra kerek a világ. A gyerekek, akik nem kapnak visszautasítást, ha fizikai közelséget keresnek, biztonságban érzik magukat, és tudják, hova tartoznak. És ez ugyancsak segít nekik abban, hogy egészséges önértékelés és kötődési képesség fejlődhessen ki bennük.
De mitévők legyünk, ha a gyermek nem keresi a testi kontaktust? „Vannak gyerekek, akik egyáltalán nem szeretik, ha megérintik őket – mondja a szakember. – Ennek lehet, hogy a testérzékelésükhöz van köze.” A bőr túlzott érzékenysége esetén az érintéseket kellemet lennek vagy akár fájdalmasnak is érezhetik. „Az ilyen gyerekek általában elutasítják a fizikai közeledést – magyarázza a pszichológus. – Ezt a szülőknek el kell fogadniuk, és semmit sem szabad erőltetniük.”
Amikor ciki összebújni
Ha a kisbabánk ölben is csak nehezen nyugszik meg, vagy ha a gyermekünk nem keresi aktívan a közelségünket, esetleg úgy érezzük, hogy az ölelések már régóta feltűnően felületesek vagy rövidek, akkor érdemes lehet gyermekorvoshoz vagy gyermekpszichológushoz fordulnunk tanácsért.
Ha nagyobbacska gyermekről van szó, akkor lehet, hogy az életkora okolható az elhúzódásért. A kamaszkor előtti időszakban az ölelkezés – legalábbis a nyilvánosság előtt – „cikinek” számít. Ezt is el kell tudniuk fogadni a szülőknek. És esetleg azzal vigasztalni magukat, hogy előbb vagy utóbb még a kengurugyerekek is elhagyják az anyjuk erszényét. És a koalák? Ők egy bizonyos kor után már nem a mamájukhoz bújnak, hanem az eukaliptuszfájukhoz.
Szeretgetőóra
Csiklandozó és simogató játékok, amikben minden gyermek örömét leli.
Barlangépítés
Terítsd magad és a gyermeked fölé a takarót úgy, hogy a „barlangba” egy kis résen át bejuthasson a levegő. Bújjatokössze, olvassatok el a zseblámpa fényénél egy jó éjszakát mesét, vagy meséld el gyermekednek, hogyan alszik el a kis mormotagyerek a mormotabarlangban, a mormotamama mellett. Ettől a kis „mormotának” egész biztosan gyorsan leragadnak a szemei.
Esőcsináló
Az „ujjzivatar” egy vicces játék – és egyben jóleső masszázs is. Kezdj el az ujjbegyeiddel kopogni a gyermek hátán úgy, mintha csepegne rá az eső, majd egyre gyorsabban és egyre erősebben hulljanak rá az esőcseppek. A végén jön a szél, és elfújja a felhőket: fújja a levegőt finoman a gyermeke bőrére – ne túl messziről, hogy a bőrét ne hűtse le túlságosan.
Kerekecske, dombocska
A gyermek tenyerébe kezdjünk el mutatóujjunkkal köröket rajzolni, miközben mondjuk a mondókát. Amikor az „ide bújik, ide be” részhez érünk, futtassuk végig ujjainkat a karján, és fölérve megcsiklandozhatjuk őt a hónalján vagy a nyakán. A meglepetés csikit többnyire imádják a picik. Ugyanezt eljátszhatjuk a pocakján is, a hasán körözve.
A koalabébit az édesanyja hónapokon át a hátán cipeli. A kis kenguru pedig az anyakenguru erszényében fejlődik. A gyerekek is legszívesebben a szüleik ölébe bújva élnék le életük első néhány hónapját. Nekünk ugyan nincs „beépített” erszényünk, amibe bele lehetne bújni, erős karjaink azonban igen, amikben kicsinyeink biztonságban érezhetik magukat.
Az érintés alapvető emberi szükséglet. Régészeti bizonyítékaink vannak arra, hogy elődeink már az őskőkorszakban is ölelkeztek egymással. Suzanne Degges-White amerikai terapeuta a Psychology Today című folyóiratban azt írja, hogy a bőrünk – mint a legnagyobb érzékszervünk – szabályszerűen éhezik a szeretetteljes fizikai kontaktusra: innen származik a „skin hunger” kifejezés is, amely az érintések, a bensőséges ölelések vagy a kézfogás utáni mély vágyat takarja. Azt a vágyat, ami a mai világban sokszor kielégítetlen marad. Hiszen az érintéseket az internetkábeleken keresztül nem lehet továbbítani. Már a koronavírus-járvány kitörése előtt is „alulöleltnek” számított a társadalmunk.
Az első érzékünk: a tapintás
A legfiatalabb családtagok „bőréhsége” különösen nagy. Ugyanis a tapintás az első olyan érzék, ami már a születés előtt kifejlődik. Az embriók már a második terhességi hónap után reagálnak az érintésre, megszületésükkor pedig ez a második legfejlettebb érzékük. Annak ellenére, hogy egy újszülött csupán 30 centiméterre képes ellátni, a hallásuk pedig csak négy héttel a születésük után fejlődik ki teljes mértékben, az első órától kezdve képesek érzékelni a hőmérséklet-különbségeket, a levegő szárazságát és a szüleik simogatását.
A gyengédség fontos szerepet játszik a jó közérzet kialakulásában, ahogy a gyermek fejlődésében is. „A testi kontaktus és az érintések elengedhetetlenek az egészséges fejlődéshez” – magyarázza Tanja Lovse pszichológus. Azoknak a gyerekeknek, akik szeretetteljes érintések nélkül nőnek fel, lelki problémáik és tanulási nehézségeik adódhatnak, és rendszerint fogékonyabbak a betegségekre is.
GYEREKEK ÉS A KÜTYÜK
Az ölelés segít megőrizni a gyerekek és a felnőttek egészségét
Tudományosan bebizonyították, hogy az érintések nyugtatóan hatnak a testre és a lélekre, erősítik az immunrendszert, és növelik az érzelmi kötődést. Ezenkívül azok a gyerekek, akiknek sok szeretgetésben van részük, általában nyugodtabbak és egészségesebbek. Ugyanis az érintéssel oxitocin szabadul fel a szervezetben. Ez a boldogsághormon nemcsak a jutalmazó központokat aktiválja, hanem az ellenálló képességet is javítja. Ezenkívül a National Children’s Hospital és a nashville-i Vanderbilt University Medical Center egyik közös tanulmánya szerint a gyermekek agyára is hatással van: az eredmények azt mutatják, hogy a gyengéd érintések, mint az ölelés, a testkrémezés, a simogatás vagy a puszilgatás, növelték a kisbabák agyi aktivitását. A Columbia Egyetem egyik vizsgálata pedig arra mutatott rá, hogy a testi kontaktus az első életévekben a DNS genetikai fejlődésére is pozitívan hat.
Megfordítva pedig: azok a szülők, akik sokat ölelgetik a gyermekeiket, nyugodtabbak, és jobban veszik a családi mindennapokkal járó akadályokat. Így például a „Parental Stress before and after Skin-to-Skin Contact in the NICU” kutatásban részt vevő anyukák stresszszintje annál alacsonyabb szintre csökkent, minél hosszabban és intenzívebben ölelgették a kisbabájukat. A koraszülött gyermekek esetén ez a hatás különösen erős volt.
Néha-néha egy kis ölelés
Mindenesetre ezeknek az öleléseknek nem kell túl erősnek lenniük: a japán Toho Egyetem kutatói újszülöttek pulzusának megfigyelése által arra a következtetésre jutottak, hogy a szülő „közepesen erős” ölelése hat a legnyugtatóbban – mind a gyermekre, mind a szülőre. És ami a testkontaktus időtartamát illeti, sem kell rekordokat döntögetni. Ha úgy érezzük, hogy a gyermekünk ki van éhezve egy kis szeretgetésre, akkor sem kell feltétlenül egy egész szabadnapot kivennünk a „feltankolására”. Sokszor már egy-két perc összebújás is elég ahhoz, hogy közvetítsük felé: szeretlek és itt vagyok neked. Egy nagy puszi, egy rövid kéz-a-kézben vagy ölbevétel, és az esetek többségében már újra kerek a világ. A gyerekek, akik nem kapnak visszautasítást, ha fizikai közelséget keresnek, biztonságban érzik magukat, és tudják, hova tartoznak. És ez ugyancsak segít nekik abban, hogy egészséges önértékelés és kötődési képesség fejlődhessen ki bennük.
De mitévők legyünk, ha a gyermek nem keresi a testi kontaktust? „Vannak gyerekek, akik egyáltalán nem szeretik, ha megérintik őket – mondja a szakember. – Ennek lehet, hogy a testérzékelésükhöz van köze.” A bőr túlzott érzékenysége esetén az érintéseket kellemet lennek vagy akár fájdalmasnak is érezhetik. „Az ilyen gyerekek általában elutasítják a fizikai közeledést – magyarázza a pszichológus. – Ezt a szülőknek el kell fogadniuk, és semmit sem szabad erőltetniük.”
Amikor ciki összebújni
Ha a kisbabánk ölben is csak nehezen nyugszik meg, vagy ha a gyermekünk nem keresi aktívan a közelségünket, esetleg úgy érezzük, hogy az ölelések már régóta feltűnően felületesek vagy rövidek, akkor érdemes lehet gyermekorvoshoz vagy gyermekpszichológushoz fordulnunk tanácsért.
Ha nagyobbacska gyermekről van szó, akkor lehet, hogy az életkora okolható az elhúzódásért. A kamaszkor előtti időszakban az ölelkezés – legalábbis a nyilvánosság előtt – „cikinek” számít. Ezt is el kell tudniuk fogadni a szülőknek. És esetleg azzal vigasztalni magukat, hogy előbb vagy utóbb még a kengurugyerekek is elhagyják az anyjuk erszényét. És a koalák? Ők egy bizonyos kor után már nem a mamájukhoz bújnak, hanem az eukaliptuszfájukhoz.
5 NYOMÓS ÉRV A MESEOLVASÁS MELLETT
Szeretgetőóra
Csiklandozó és simogató játékok, amikben minden gyermek örömét leli.
Barlangépítés
Terítsd magad és a gyermeked fölé a takarót úgy, hogy a „barlangba” egy kis résen át bejuthasson a levegő. Bújjatokössze, olvassatok el a zseblámpa fényénél egy jó éjszakát mesét, vagy meséld el gyermekednek, hogyan alszik el a kis mormotagyerek a mormotabarlangban, a mormotamama mellett. Ettől a kis „mormotának” egész biztosan gyorsan leragadnak a szemei.
Esőcsináló
Az „ujjzivatar” egy vicces játék – és egyben jóleső masszázs is. Kezdj el az ujjbegyeiddel kopogni a gyermek hátán úgy, mintha csepegne rá az eső, majd egyre gyorsabban és egyre erősebben hulljanak rá az esőcseppek. A végén jön a szél, és elfújja a felhőket: fújja a levegőt finoman a gyermeke bőrére – ne túl messziről, hogy a bőrét ne hűtse le túlságosan.
Kerekecske, dombocska
A gyermek tenyerébe kezdjünk el mutatóujjunkkal köröket rajzolni, miközben mondjuk a mondókát. Amikor az „ide bújik, ide be” részhez érünk, futtassuk végig ujjainkat a karján, és fölérve megcsiklandozhatjuk őt a hónalján vagy a nyakán. A meglepetés csikit többnyire imádják a picik. Ugyanezt eljátszhatjuk a pocakján is, a hasán körözve.
