Döntéshozatal: így sikerülhet!
Időnként napokba, hetekbe vagy akár hónapokba is telhet, mire meghozol egy döntést? Ne aggódj, nem Te vagy az egyetlen, aki így érez. Végtére is olyan időket élünk, amikor az internetnek és a globalizációnak köszönhetően szinte végtelen választási lehetőség áll a rendelkezésünkre. Ráadásul még a pályaválasztásban is nagyobb szabadságunk van, mint az előző generációknak. Ezenkívül számtalan életstílus közül választhatunk, milliónyi potenciális partner mellett dönthetünk, és bármikor elköltözhetünk egy másik országba. Nem csoda, hogy nem mindig könnyű elkötelezni magunkat egy lehetőség mellett. Hagyjuk, hogy algoritmusok segítsenek, pro-és kontra listákat állítunk fel, a közösségi oldalakon kérjük ki barátaink véleményét – és néha csak azt tudjuk mondani: „Még nem tudom”. Más szóval: elhalasztjuk a döntést.
Döntéshozatal – kihívás a nők számára
Főleg a nőkről mondják, hogy gyakran hiányzik belőlük a határozottság. Kutatások szerint óvatosabban cseleszenek, együttműködőbbek, és csak akkor hozzák meg a döntést, ha eleget mérlegeltek. A kutatók azt állapították meg, hogy a férfiak, lényegesen könnyebben hoznak döntéseket. Kevésbé megerőltető számukra, nem foglalkoznak vele annyit, hogy a választott lehetőség valóban a megfelelő-e – kevésbé érzik úgy, hogy túl lennének terhelve a döntésre váró dolgok mennyisége miatt. Ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy a családi hétköznapok során ritkábban kell megmondaniuk, hogy mi legyen. Hiszen a lakáskeresésnél gyakran a nők a döntéshozók. És a lakberendezési ügyekben, a nyaralások lefoglalásában vagy az óvodaválasztás esetén is leginkább a nők kezében van a döntés.Amikor a nők hoznak meg egy döntést, sokszor utólag bocsánatot kérnek
Számos esetben ösztönösen döntünk. Pontosabban: 62 százalékban. Összehasonlításképpen: a férfiak csupán 52 százaléka hallgat az intuícióira. És még egy feltűnő különbség: a nők hajlamosak arra, hogy részletesen megindokolják a döntésüket. „Személyes motivációból vagy külső befolyás miatt hozunk meg döntéseket – amelyek egy vacsorameghívás lemondásával kezdődnek, és a gyerekneveléssel vagy egy meeting megtartásának módjával fejeződnek be“ – írja a német-izraeli újságírónő, Linda Rachel Sabiers a Zeit Online-on. Úgy véli, emögött az az aggodalom áll, hogy mások azt gondolják, hogy önzőek vagyunk és érzelmi alapon döntünk, és óva int attól, hogy ily módon a saját véleményünket elnyomjuk: „Magamnál azt tapasztalom, hogy a magyarázatok észrevehető átmenet nélkül magyarázkodásokká válnak, amennyiben túl sok „mert”-tel kezdődő mondatot használok.
