Félelem a kötődéstől: ezekről a tünetekről ismerhető fel, és így lehet leküzdeni

Mi az elköteleződéstől való félelem?

Az elköteleződéstől való félelem az intim és mély párkapcsolattal szembeni ellenállás. Az utóbbi években ez a kifejezés rendkívül elterjedt, különösen a fiatalok körében. Alapvetően az elköteleződéstől való félelem a közelség és a távolság kiegyensúlyozatlan megközelítéséről szól. Ehhez azonban meg kell említeni azt is, hogy minden párkapcsolat esetén ez az egyensúly megtalálása igazi kihívás – ettől még persze nem mindenki fél az elköteleződéstől.

Mit értünk aktív és passzív elköteleződéstől való félelem alatt?

Ezek a fogalmak az íróktól, Steven Cartertől és Julia Sokoltól erednek, egészen pontosan „Közel, mégis annyira távol – Az elköteleződéstől való félelem és annak következményei” című könyvükből, amely 1998-ban (!) – vagyis a közösségi média megjelenése előtti időszakban – jelent meg.

Aktív elköteleződéstől való félelemnek azt nevezzük, amikor valaki kitér, meghátrál, térben vagy érzelmileg visszahúzódik, elmenekül (kulcsszó: ghosting) vagy leállítja a folyamatot, illetve véget vet a kapcsolatnak.

Az azonban, akire a passzív elköteleződéstől való félelem jellemző, kevésbé viselkedik feltűnően – például mindig elérhetetlen emberekbe szeret bele (akik kapcsolatban élnek, esetleg messze laknak, vagy más érdekli őket).

Milyen tünetei vannak az elköteleződéstől való félelemnek?

Ha az aktív elköteleződéstől való félelemnél maradunk, az arra jellemző viselkedési minták alapján lehet felismerni. Amint a két fél túl közel kerül egymáshoz, az érintett személy előbb meghátrál, majd ismét közeledik. Az elköteleződéstől tartó személy egyszerűen nem tud teljesen belemenni a kapcsolatba, de nem is tudja azt teljesen megszakítani. Ennek különböző formái vannak: egyáltalán nem hívja vissza a másik személyt, vagy csak jelentős késéssel teszi ezt meg, nem létesít kapcsolatot, minden lehetőséget nyitva tart (kulcsszó: situationship), nem akar összeköltözni vagy összeházasodni. Azonban számos elköteleződéstől tartó személynek van gyereke és él házasságban. Ők más területekre vetítik ki ezt: viszonyok, a munka, a sport vagy más hobbik előtérbe helyezése. A párjuk ebben az esetben azt érzi, hogy nem ő áll az első helyen, és minden mindig fontosabb nála.

Létezik olyan teszt vagy vizsgálat, amivel ki lehet deríteni, hogy félek-e az elköteleződéstől?

Manapság már szinte bármire lehet tesztet csináltatni, az interneten ebben a témában is találsz számosat. Ennek ellenére nem javaslom, mivel ezek többnyire nem minőségi tesztek, továbbá nem veszik figyelembe a személyek egyéniségét. Ha meg szeretnéd állapítani, hogy félsz-e az elköteleződéstől, akkor menj egy el szakemberhez (pszichoterapeutához vagy pszichológushoz). Ha pedig nagyon érdekel a téma, az „Adult Attachment Interview“-t ajánlom figyelmedbe (angol nyelvű – a szerk.). Ennek a kérdéseire nagyon egyszerűen rá lehet keresni, és némileg közelebb kerülsz a releváns témákhoz. Mélyen beleáshatod magad a saját gyerekkorodba és a szüleiddel való kapcsolatodba, ami azért fontos, mert ez alakította ki a kötődési viselkedésedet.

Mi a különbség az elköteleződéstől való félelem és a veszteségtől való félelme között? Egyszerre jelen lehetnek?

Mindkét félelemnek ugyanaz a gyökere: a szüleinkkel való kapcsoltunk a gyerekkorunkban, ami egy életen át hatással van ránk, és jelentősen befolyásolja a későbbi relációinkat. Ha a szüleim megfelelően bántak velem érzelmileg, tehát egyensúlyban volt a távolság és a közelség, illetve a függés és a szabadság, akkor képes vagyok felismerni, hogy milyen szükségleteim vannak a közelséget és a távolságot illetően, továbbá erről őszintén tudok beszélni a párommal.

Sajnos azonban a legtöbb felnőtt ember nem tudott „érzelmileg megfelelő módon” felnőni. Az, hogy anya vagy apa kedves volt-e hozzánk, vagy inkább figyelmen kívül hagyott és megbüntetett minket (= közelség és távolság), feltételekhez volt kötve, amelyeket előbb teljesítenünk kellett. Ahhoz, hogy szeretetet kapjunk, meg kellett felelnünk. Ez sajnos a feltétel nélküli szeretet ellenkezője – emiatt hiányzik az ősbizalom, és félelmek alakulnak ki. Ebben az esetben sokat segíthet, ha visszagondolsz, hogy mennyi szigor, korlátozás és kontroll ért – gyerekként ezek nyomán azt tanultad meg, hogy elnyomd a szabadság iránti vágyadat. Továbbá azt is idézd fel, hogy milyen gyakori volt a távolságtartás és a ridegség, mert azokból azt tanultad meg, hogy elnyomd a közelség iránti vágyadat.

Amit a kötődéskutatásnak hála eddig tudunk: ha leginkább az érzelmi ridegség, a távolságtartás és az állandó kontroll voltak jelen a gyerek életében, akkor később felnőttként nagyobb eséllyel fog félni az elköteleződéstől. Ha viszont az anya viselkedése kiszámíthatatlanul váltakozott a szeretetteljes és empatikus, valamint az elutasító és a szigorú között, akkor később felnőttkorban inkább a veszteségtől való félelem lesz rá jellemző.

Le lehet küzdeni az elköteleződéstől való félelmet – és ha igen, akkor hogyan?

Igen, erre van esély. Egy pszichológiai szakember bevonásával sikerülhet. Ezen kívül számos tanácsadó és önsegítő könyv kapható ebben a témában.

Szerkesztőségi tipp: Tudd meg, hogyan tudod meggyógyítani a benned élő belső gyereket, vagy hogyan tudod erősíteni az önbecsülési rendszeredet.

Az elköteleződéstől való félelem leküzdése érdekében hajlandónak kell lenned arra, hogy kritikusan tekints vissza a gyerekkori kapcsolatodra a szüleiddel. Ez azonban nem arról szól, hogy a szüleidet bűnösnek állítod be, hanem egyszerűen arról, hogy kiderítsd, gyerekként miből kaptál sokat, és miből keveset. Sokaknak rendkívül nehéz, hogy kritikusan foglalkozzanak a gyermekkorukkal, különösen akkor, ha még nem következett be a leválás a szülőkről (ez sajnos nem korfüggő). A szülők iránti hűség megakadályoz abban, hogy felismerd a hiányosságaidat. Azonban enélkül a felismerés nélkül nem fog tudni változni a kötődési viselkedésed.

Az elköteleződéstől való félelem másként mutatkozik meg nőknél és férfiaknál?

Az én tapasztalatom szerint nem. A nők és férfiak kapcsolaton belüli viselkedése alapvetően különböző, de ez a fajta félelem nagyon hasonlóan mutatkozik meg a két nemnél.

Az ismerkedési szakaszban hogyan lehet felismerni, ha valaki fél az elköteleződéstől?

Az érdeklődés hiánya a legtöbb esetben nagyon jól felismerhető: egyszerűen nincs meg a nyitottság, vagy nem alakul ki újra. Ezzel ellentétben az elköteleződéstől tartó személy viselkedése sokkal ellentmondásosabb: előre és hátra, hideg és meleg, igen is, nem is. Amint az ismerkedési fázisban felfigyelsz erre a viselkedési mintára – mindegy is, hogy milyen területen –, inkább menekülj. Amivel ugyanis sok ember nincs tisztában, az az a tény, hogy választhatunk egy egészséges és biztonságos kapcsolatot, méghozzá úgy, ha egészséges és megbízható partnert választunk. Nem létezik Ámor, aki a nyilat véletlenül egy elköteleződéstől félő személybe lövi, és mostantól a mi feladatunk, hogy meggyógyítsuk az illetőt. Ez a gondolkodásmód sokak (különösen a nők) fejében még mindig jelen van.

Hogyan kell egy kapcsolatban egy elköteleződéstől tartó személyt kezelni?

Ez egy rendkívül fontos téma. Először viszont át kell fogalmaznunk a kérdést: akarok-e egy olyan kapcsolatot, amiben a másik fél tart az elköteleződéstől? Mire van szükségem? Elsősorban a saját szükségleteimre figyelek, vagy a másikéra?

Nem tudjuk meggyógyítani a partnerünket. Csak akkor következik be a változás, ha az érintett fél belátja, hogy baj van, és hajlandó ezen változtatni.

Ha randizáskor vagy a kapcsolat elején észreveszed, hogy egy elköteleződéstől tartó személybe szerettél bele, inkább magad mellett dönts. Nem számít, hogy mennyire erős a vonzalom és a kémia, ezek sajnos nem árulják el, hogy mennyire illetek össze. Az alapvető kérdés mindig a következő legyen: „Érzelmileg biztonságban érzem magamat mellette?”

Mikor érdemes elgondolkozni a szakításon?

Amennyiben már régóta tart a kapcsolatod egy elköteleződéstől tartó személlyel, azt javaslom, hogy próbáljátok meg fenntartani a kapcsolatot, és együtt dolgozni ezen a problémán, különösen akkor, ha gyerek(ek) is van(nak). Ebben az esetben a párkapcsolati tanácsadás a legcélravezetőbb, amely során az elköteleződési képesség jelentősen javulhat (legalábbis, ha ezt az elköteleződéstől tartó fél is szeretné). Akkor érdemes elgondolkozni a szakításon, ha a partner nem látja be, hogy tart a kötődéstől, és nem is akar ezen változtatni.

Szerkesztőségi tipp: Ebben a cikkben megtudhatod, hogy mi egy tönkrement párkapcsolat 10 jele.

Mit tegyek, ha én magam tartok az elköteleződéstől?

Ahogy már korábban is említettük, rengeteg fontos információra tehetsz szert különféle önsegítő könyveknek hála. Az, hogy ezt a tudást mennyire tudod kamatoztatni, teljesen egyénfüggő. Könyvekkel vagy azok nélkül: a legjobb lépés, ha elmész egy párkapcsolati coach-hoz, pszichológia tanácsadásra vagy pszichoterápiára.