A guilty pleasure, tehát a„bűnös élvezetek” kategóriába azok a tevékenységek és szokások tartoznak, amiket élvezettel űzünk, de bár ne élveznénk őket annyira! Bridgerton család maraton ragyogó napsütésben? Ha zavarba jössz a gondolattól, akkor lehet, hogy egy guilty pleasure-ödre tapintottunk. De vajon mi ebben az elítélendő? Megfejtjük.
Flirt-show szerzői film helyett
A „guilty pleasure” fogalma 1860-ban New Yorkban született meg, és akkoriban még a bordélyház látogatást értették alatta. 2023-ra a guilty pleasure-öknek már csekély köze van a piros lámpás negyedekhez, ma már inkább olyan élvezeteket takar a kifejezés, mint a kulináris bűnökben való elmélyülést, vagy a popkulturális ínyencségek, könyvek, filmeket vagy sorozatok habzsolását – amik miatt általában lelkiismeret furdalást is érzünk. Miért is? Miért érezzük cikinek, hogy randevú-showkat nézünk a Netflixen ahelyett, hogy egy művészfilmre ülnénk be a helyi moziba? És miért olyan fontos, hogy ki miként vélekedik erről? Kris Goffin és Florian Cova filozófusok egy kutatásuk eredményeként 2018-ban arra a következtetésre jutottak: a guilty pleasure-ök elsősorban két dologhoz kapcsolódnak – a személyes normáinkhoz és a társadalmi elvárásokhoz. Vegyük mondjuk az olvasmány példáját. Megfigyelted, hogy az otthoni videókonferenciák résztvevői háta mögött milyen tökéletesen megkomponált könyvesszekrények ékeskednek? Természetesen teljesen „véletlenül” sorakoznak egymás mellett a nagy nevek és az irodalmi klasszikusok. Vagy: milyen olvasmányt viszel magaddal a vonatútra, mibe lapozol bele magabiztosan? Egy szaklapba, amiről messziről lerí, hogy minőségi tartalommal van megtöltve, vagy egy színes bulvármagazinba? Nem is kérdés. Azért, hogy másoknak és magunknak is bizonyítsuk, hogy „jó ízléssel” vagyunk megáldva.
Bűnös, de olyan jó!
És mi lenne, ha csak egy nagy tévedés lenne az egész? Ha például az „Emily Párizsban” c. sorozatot a széles publikum egy hétvége alatt „felfalná”, és jónak találná, a kritikusok viszont épp az ellenkezőjét állítanák róla, és negatív kritikával illetnék? Akkor te sem áradoznál róla, hiszen a jó hírneved forogna kockán. Ha pedig a novellakedvelő barátok körében mégis elszólnád magad, és upsz, kiderülne rólad, hogy Emily Párizsban rajongó vagy, akkor ez a kis titkod is megkapná a „guilty pleasure” címkét.
Jó szórakozást!
Sorry, de: nincs szükség „sorry”-ra. Mindegy, hogy egy jól megcsinált romantikus vígjáték sorozatról vagy egy ugyancsak jól megcsinált csokipudingról van szó: mi a kollektív bűnbocsánat pártján állunk. Mostantól töltsük az időt azzal, ami valóban leköt minket, és amiben a legtöbb örömünket leljük, és a bűnözés helyett az élvezeteket állítsuk előtérbe. Valószínűleg a „Szeplőtelen Jane” egyetlen részében se boncolgatnak komplex társadalompolitikai témákat. Viszont ha szórakozásra vágyunk, akkor teljesen rendben van, hogy arra bambulunk – még ragyogó napsütésben is.
Bridgetonék átkísérnek minket a tavaszon
P.S.: Mind tűkön ülve várjuk a „Bridgerton család” történetének folytatását, most azonban a készítők egy újabb csavarral készültek: írtak egy előzménysorozatot a történethez, tehát visszatekerték az időt, és az ifjú Charlotte királyné találkozását mesélik el Györggyel. A Bridgerton-történet május 4-től streamelhető kizárólag a Netflix műsorán.
A maratoni sorozatnézésekhez:
