Gyermekkorunk kedvence: a törökméz

A törökméz – ahogy erről a neve is árulkodik – az 1500-as, illetve 1600-as években, a török hódoltság idején terjed el hazánkban, és azóta is igen népszerű, főleg a gyerekek körében. Az alapvetően örmény eredetű édességet a keleti régiókban másként készítik, mint hazánkban. Ott is cukor és méz alkotja az alapját, de van, hogy vajat és lisztet is kevernek hozzá, illetve aszalt gyümölcsökkel, szezámmaggal vagy olajos magvakkal, például mogyoróval, dióval és mandulával dúsítják.

Hazánkban is kétféle receptje ismert, az egyik összetettebb, mert cukor, méz és víz mellett tojásfehérjét és magvakat is tartalmaz. A másik elkészítési mód jóval gyorsabb és egyszerűbb, így napjainkra ez, a szódabikarbónát tartalmazó recept vált igazán kedveltté. Ma már szinte csak ezzel a formájával találkozhatunk.

Hozzávalók:

• 150 g kristálycukor
• 50 g dmBio virágméz
• 6 g szódabikarbóna

Elkészítés:

Öntsük egy lábasba a cukrot, adjuk hozzá a mézet, és közepes hőfokon olvasszuk meg. Közben kevergessük, hogy ne égjen le, majd ha aranysárgára pirult, keverjük hozzá a szódabikarbónát is (egyes receptek szerint érdemes egy csipet sót is hozzáadni). Ekkor elkezd a keverékünk „habzani”, ne lepődjünk meg. Gyors mozdulatokkal keverjük el, majd így, habzó állapotban öntsük bele egy sütőpapírral kibélelt tepsibe. Hagyjuk teljesen kihűlni, vegyük le a sütőpapírról, majd tördeljük darabokra. Ha szeretnénk szép szeletekre vágni, akkor azt még langyos állapotban tegyük meg, mert miután kihűlt, késsel vágni már nem lehet.

Itt egy videó, ami segít az elkészítésben

Vannak, akik tejcsokoládé bevonattal szeretik fogyasztani, ám miután a törökméz rendkívül édes, önmagában nem mindenki kedveli. Ezért érdemes torták, sütemények tetejére díszítésként apró darabokat tenni belőle. Látványos és ízletes kiegészítője lehet a különféle karácsonyi süteményeknek is.