Három lehetőség a benned élő gyermek gyógyítására
Minden felnőtt magában hordozza a gyermekkorát – és gyakran a múltbéli lelki traumák gátolnak meg bennünket abban, hogy megbékéljünk önmagunkkal. De lehet ezen változtatni: meggyógyíthatod és megvigasztalhatod a belső gyermeket.
„Belső gyermekként” határozza meg Stefanie Stahl, pszichoterapeuta azoknak a gyermekkorban átélt eseményeknek az összességét, amelyeket a szüleink és más gondviselőink révén éltünk át. „Különösen a gyermekkori bántások és traumák rögzülnek mélyen a tudatalattinkban, amelyek aztán felnőttként meggátolnak bennünket abban, hogy kiteljesedhessünk” – írja Stahl asszony „A benned rejlő gyermeknek haza kell találnia” című könyvében (Kailash kiadó). De van remény: a belső gyermeket meg lehet gyógyítani.
Ha szembenézünk a múlttal, és elengedjük a korábbi meggyőződésünket, még felnőttként is képesek lehetünk begyógyítani a régi, gyermekkori sebeket. Így feloldhatjuk a régi korlátokat, és végül magunkra találhatunk.
Az árnyékgyermek az önbecsülésnek azt a részét képviseli, amelyet erősítenünk kell, mivel sérült és labilis. Az árnyékgyermek magában foglalja a tudatalatti, negatív meggyőződéseket, amelyeket valaki a gyermekkorából egészen felnőttkoráig magával hurcol, mint például azt, hogy „nem vagyok elég jó” vagy „nem vagyok fontos”. Ez olyan érzéseket vált ki, mint a szomorúság, a félelem, a tehetetlenség vagy a harag.
Ha szembenézünk a múlttal, és elengedjük a korábbi meggyőződésünket, még felnőttként is képesek lehetünk begyógyítani a régi, gyermekkori sebeket. Így feloldhatjuk a régi korlátokat, és végül magunkra találhatunk.
A belső gyermek gyógyítása: az árnyékgyermek vigasztalása, a napgyermek erősítése.
A belső gyermekkel végzett terápiás munka során elkülönítjük az árnyékgyermeket a napgyermektől. A napgyermek egy metafora az ember önbecsülésének sértetlen részére. Azokat a pozitív tapasztalatokat és érzéseket szimbolizálja, amelyeket főleg a gondoskodó nevelés eredményez. Ide tartozik a spontaneitás, a kalandvágy, a kíváncsiság, az önfeledtség, a vitalitás és az életöröm.Az árnyékgyermek az önbecsülésnek azt a részét képviseli, amelyet erősítenünk kell, mivel sérült és labilis. Az árnyékgyermek magában foglalja a tudatalatti, negatív meggyőződéseket, amelyeket valaki a gyermekkorából egészen felnőttkoráig magával hurcol, mint például azt, hogy „nem vagyok elég jó” vagy „nem vagyok fontos”. Ez olyan érzéseket vált ki, mint a szomorúság, a félelem, a tehetetlenség vagy a harag.
Az alábbi három lépéssel meggyógyíthatod a belső gyermeket
1. Ismerd meg a saját védelmi mechanizmusodat
Annak érdekében, hogy meg tudjunk birkózni a gyermekkori negatív érzésekkel, vagy akár képesek legyünk elfojtani őket, minden ember kidolgozza a saját védekezési mechanizmusát. Stahl asszony szerint ez megnyilvánulhat visszahúzódásban, a harmóniára való törekvésben vagy kontrollmániában: olyan reakciókban, amelyek gyakran okoznak gondot a társas kapcsolatokban. Ezeknek a stratégiáknak a felismerése az első lépés a napgyermek támogatása és az árnyékgyermek megvigasztalása során.2. Nézzünk szembe a negatív emlékeinkkel
„Legalább annyira fontos, hogy elfogadjuk a nyomasztó, szomorú vagy bántó emlékeket a gyermekkorunkból” – állítja Sylvia Wintersperger pszichoterapeuta. „Ennek során a személyiségünknek ahhoz a területéhez kell fordulnunk, amely még magában hordozza a gyermeki tapasztalást.” A negatív gyermekkori tapasztalatokat semlegesíthetjük, ha megértést, együttérzést és jószándékot mutatunk önmagunkkal szemben.3. Beszélgetés a belső gyermekkel
Wintersperger szerint ez akkor működik, ha belső párbeszédet folytatunk a belső gyermekkel. Ehhez képzeld el felnőttként, hogy fiatalabb éned éppen most tapasztalt valami kellemetlen, bántó vagy sértő dolgot. Ezután vigasztald meg a belső gyermeket, bátorítsd, és mondd el neki, hogy nincs egyedül. Tedd világossá számára, hogy a felnőtt éned vele van, és a probléma felnőtt szemszögből is szemlélhető.A benned rejlő gyermeknek haza kell találnia
Stefanie Stahl
Kiadó: Kailash
