Miként határozzuk meg a gyerekek képernyőidejét?
Napjainkban már nem ritka, hogy a babakocsiban ülő csecsemő kezében okostelefont látunk, vagy hogy a totyogó jobban kezeli a tabletet a szüleinél. A tinédzserek úgy követik a social média trendeket, hogy szinte lehetetlen lépést tartani velük, és az is komoly kihívást jelent, hogy egy kiskamaszt elrángassunk a számítógépes játékok elől. A szülők nincsenek könnyű helyzetben a gyermeknevelés terén, hiszen ma már olyan technológiák érhetőek el, melyeket pár évvel ezelőtt elképzelni sem tudtunk. De hogyan kezeljük a képernyőidőt? Mennyire korlátozzuk a kütyühasználatot? Bár az emberek véleménye megoszlik ezzel kapcsolatban, vannak olyan iránymutatások, melyek jó kiindulópontot jelenthetnek.
Az Egészségügyi Világszervezet (a WHO) irányelvei szerint a 18 hónapnál fiatalabb gyerekek számára semmilyen képernyőhasználat nem ajánlott, 18-24 hónapos kor között pedig több rövidebb szakaszra bontva naponta maximum egy órányi képernyőidőt engedjen a szülő. A 2-4 éves kor közötti gyerekeknek is legfeljebb napi egy órát ajánlanak, és ebbe beletartozik a tévénézés, a számítógépes játékok, mobiltelefonok és tabletek használata is. Ezekre a korlátozásokra a kisgyermekek fizikai és mentális egészségmegőrzése miatt van szükség.
A 6 éves és idősebb gyerekek számára a digitális eszközök már szükségesek lehetnek a tanuláshoz, így nehezebb kontrollálni az időt, de fontos, hogy továbbra is ösztönözzük a képernyőn kívüli aktivitásokat és egészséges szokások fenntartását.
Másfél éves kor előtt felejtsük el a digitális eszközöket
Az Egészségügyi Világszervezet (a WHO) irányelvei szerint a 18 hónapnál fiatalabb gyerekek számára semmilyen képernyőhasználat nem ajánlott, 18-24 hónapos kor között pedig több rövidebb szakaszra bontva naponta maximum egy órányi képernyőidőt engedjen a szülő. A 2-4 éves kor közötti gyerekeknek is legfeljebb napi egy órát ajánlanak, és ebbe beletartozik a tévénézés, a számítógépes játékok, mobiltelefonok és tabletek használata is. Ezekre a korlátozásokra a kisgyermekek fizikai és mentális egészségmegőrzése miatt van szükség.A 6 éves és idősebb gyerekek számára a digitális eszközök már szükségesek lehetnek a tanuláshoz, így nehezebb kontrollálni az időt, de fontos, hogy továbbra is ösztönözzük a képernyőn kívüli aktivitásokat és egészséges szokások fenntartását.
A tizenévesek órákat töltenek a képernyők előtt
Az Amerikai Gyermekek és Serdülők Pszichiátriai Akadémiája (AACAP) szintén megfogalmazott irányelveket a gyermekek kütyühasználatával kapcsolatban. A szervezet felhívja a figyelmet arra az aggasztó jelenségre, hogy az Egyesült Államokban a 8-12 éves gyerekek átlagosan napi 4-6 órát töltenek képernyő előtt, a tizenévesek pedig akár 9 órát is. Bár a digitális eszközök a szórakoztatás mellett edukálhatják is a fiatalokat, túlzott használatuk számos problémához vezethet.
Veszély!
A digitális eszközöket használó gyerekek erőszakos és szexuális tartalmakhoz férhetnek hozzá, internetes csalók áldozataivá válhatnak, a közösségi médiában futó kihívások pedig nem biztonságos viselkedésre ösztönözhetik őket, melynek kapcsán esetleg kárt tehetnek magukban. Mindemellett ki vannak téve reklámoknak, pontatlan és félrevezető információknak, bullyingnak és zaklatásnak. A túl sok képernyőidő ráadásul alvászavarokhoz, a fizikai aktivitás csökkenéséhez és elhízáshoz vezethet. A közösségi média használata önértékelési problémákat, rossz önképet és testképzavart is okozhat.
Mutassunk példát!
A tiltás azonban kétélű fegyver, és könnyen lehet, hogy a visszájára sül el. Ennél hosszútávon sokkal hatékonyabb, ha mi, felnőttek sem csak beszélünk ezekről a veszélyekről (hiszen valóban nem csak a gyerekeket érintik), hanem súlyukat úgy bizonyítjuk, hogy a saját szokásinkat is felülvizsgáljuk. A közös étkezések, családi programok és kirándulások idejére kapcsoljuk ki az összes digitális eszközt – ne csak a gyerekekét, hanem a sajátunkat is. Ezen felül kínáljunk vonzó alternatívát! Motiváljuk a gyermeket olyan offline, együtt végezhető tevékenységekre, mint a sportolás, a zenélés vagy a művészetek.Fontos továbbá, hogy a gyermekünkkel megmaradjon az őszinte és nyitott kommunikáció, és beszélgessünk velük mindazokról a dolgokról, amiket a digitális térben látnak.
