"Sajnálom" – A szakértő szerint így kell helyesen elnézést kérni

„Bocsánat”: így kell csinálni

Számos olyan élethelyzet van, amikor elnézést kérünk. Ha valakit véletlenül meglökünk, valakinek a szavába vágunk, ha útbaigazítást kérünk vagy akkor, ha megbántjuk valakinek az érzéseit, például egy veszekedés során. A legfurcsább az egészben, hogy sokszor egy számunkra fontos embertől a legnehezebb bocsánatot kérni.

Néha azonban akkor is elnézést kérünk, amikor egyáltalán nem is szükséges. Mag. Isabella Mathis elmagyarázza, mikor érdemes bocsánatot kérni, és mikor szükségtelen.

Mi a bűntad, és hogyan alakul ki?

A bűntudat egy olyan érzelmi reakció, ami akkor jelentkezik, amikor úgy érezzük, hogy megsértjük a saját értékeinket vagy erkölcsi elképzeléseinket, és még másoknak is ártunk. Gyakran azzal a vággyal társul, hogy helyrehozzuk a történteket, vagy jóvátegyük azokat. Azt is lehet mondani, hogy a bűntudat a viselkedésünk és a lelkiismeretünk közötti belső konfliktusából fakad. Ebben nagy szerepet játszik a szociális és kulturális befolyás, ugyanis a bűnösség gyakran tanult: a gyerekek már korán megtanulják, hogy bizonyos tetteknek következményei vannak.

A szégyen és a bűntudat olyan, mint egy belső iránytű, ami rámutat arra, ha valami olyat teszel, ami neked vagy másnak árthat. A szégyen arra késztet, hogy megfelelően viselkedj, és tekintettel legyél másokra, emellett hozzájárul a szociális harmóniához és az összetartozáshoz. Azáltal, hogy érzékenyít arra, hogy milyen hatással van másokra a viselkedésed, segít abban, hogy elfogadjanak, és be tudj illeszkedni egy csoportba. A szégyen egyfajta társadalmi fék, ami erősíti a kollektívát és a kapcsolatokat. A kirekesztés félelme nagy befolyással van ránk, ugyanis hosszú ideig életveszélyes volt egy csoporton kívül, egyedül élni.

Mikor szükséges bocsánatot kérni? És mikor felesleges?

Akkor ajánlott a bocsánatkérés, ha a viselkedésed vagy a szavaid megbántottak valakit – nem számít, hogy ez szándékos volt, vagy sem. A bocsánatkéréssel megmutatod a másik személynek, hogy törődsz vele, és átgondolod a viselkedésedet.

Azonban nem ajánlott bocsánatot kérned, ha ezt mindössze a társadalmi nyomás vagy a viták gyors lezárása miatt teszed. Egy komolytalan „sajnálom” hosszú távon csak súlyosbíthatja a konfliktust.

Az is rendkívül fontos, hogy ne kérj bocsánatot a saját nézőpontodért, a személyes szükségleteidért vagy érzéseidért, ugyanis hosszú távon ez ronthatja az önképed. A kifejezésmódod azonban néha igényelhet némi magyarázatot.

Miért esik néha nehezünkre bocsánatot kérni?

Azért nem könnyű bocsánatot kérni, mert azzal beismered, hogy hibáztál, és felelősséget kell vállalnod a tetteidért. Pedig nem is hangzik olyan nehéznek: „Hibát követtem el – ezért elnézést kérek.”

Mindannyian ismerünk olyan helyzeteket, amikor nem ennyire egyszerű kimondani, mert esetleg mi is megvagyunk bántva, csalódottak vagyunk. Sőt, annak is tudatában vagyunk, hogy a reakciónk nem volt logikus, számunkra mégis ösztönösen helyes. Ilyen esetben rendkívül nehéz rávenni magunkat, hogy őszintén bocsánatot kérjünk.

Néha attól is félünk, hogy egyáltalán elegendő-e egy egyszerű „sajnálom”, vagy a sértett fél továbbra is csalódott és mérges lesz. Tehát a bocsánatkéréshez egy jó adag bátorságra is szükség van.

Hogyan mondjuk a legjobban, hogy „bocsánat”?

Egy jó bocsánatkérés mindig hiteles és őszinte. Precízen kell megfogalmazni, méghozzá úgy, hogy konkrétan megnevezed a hibát, és felelősséget vállalsz a tetteidért, mindezt anélkül, hogy a külső körülményeket okolnád.

Egy olyan bocsánatkérés, ami tartalmaz egy „de” szót – például „Sajnálom, de te is…” –, nem igazán azt sugallja, hogy beláttad a hibádat, és a másik fél számára sokkal inkább bántó, mintsem gyógyító.

Egy őszinte bocsánatkérés a jóvátételt is tartalmazza, amennyiben lehetőség van arra, továbbá nem csak az a célja, hogy jobban érezd magad tőle. Az a tény, hogy elnézést kérsz és átgondolod a viselkedésedet, azt mutatja, hogy komolyan veszed a szavaidat, és azon dolgozol, hogy jobbá válj.

Miért fontos – és egészséges – bocsánatot kérni?

A bocsánatkérésnek gyógyító hatása van, mert azt bizonyítja, hogy fontos számodra a másik fél, illetve felelősséget vállalsz a tetteidért. A másik személy számára egy őszinte bocsánatkérés azt jelenti, hogy elismered az átélt fájdalmát, ami pedig az alapját képezi a megbocsátásnak és bizalomnak.

A bocsánatkérés azonban az önelfogadás egy módja is, továbbá segíti az érzelmi fejlődést. A saját értékeidet megszilárdítja, és megtanít arra, hogyan bánj jól a hibáiddal. Ha képes vagy elnézést kérni, az azt bizonyítja, hogy annyira erős személyiség vagy, hogy be tudod vallani, ha hibáztál, méghozzá az önbecsülésed megkérdőjelezése nélkül. Ez rendkívül jó hatással van rád, és segít abban, hogy megbékélj saját magaddal.

Ezzel kapcsolatban a következő kérdés is nagyon izgalmas: „Miért tettem? Milyen érzés – mire lett volna szükségem?”. Még az is kiderülhet, hogy abban a helyzetben Te is épp egy érzelmi kényszerhelyzetben voltál.

Másrészt miért létfontosságú, hogy ne kérj egyfolytában és minden apróságért elnézést?

Ha valaki állandóan bocsánatot kér, az rontja az önképét, valamint aláássa a saját szükségleteit és határait.

Az egészséges kapcsolatok előmozdítása érdekében mindig egyensúlyban kell lennie az önbecsülésnek és az empátiának. Az elnézéskérés, amennyiben tényleg szükséges, megőrzi a bocsánatkérés erejét, és megóvja az önbecsülést. Így tanulod meg a hiteles cselekvést és a felelősségvállalást a hibáidért, méghozzá anélkül, hogy egyfolytában ki kellene állnod a létezésedért és a szükségleteidért.

Az az adottság, hogy néha elviselsz egy konfliktust, és a viták során kiállsz a saját értékeidért és szükségleteidért, ugyanolyan fontos az emberi kapcsolatok tekintetében, mint a bocsánatkérés egy hiba után.

A következtetésem:
A bocsánatkérés a társadalmi és személyes jólét hatékony eszköze. Segít a hibák elismerésében, a felelősségvállalásban és a kapcsolatok helyrehozásában.

Ezzel együtt azonban elengedhetetlen az egyensúly megteremtése. Csak akkor vállald a felelősséget, ha tényleg szükséges. Empátiával, felelősséggel és hitelességgel sikerül ésszerűen használni a bocsánatkérést, illetve elfogadni a saját erősségeidet és gyengeségeidet.