Ön beszél babanyelven?

A csecsemők nonverbális nyelve – és ahogy megérthetjük azt.

Már a legkisebbek is megpróbálnak a körülöttük lévő emberekkel komunikálni. Először a nézés és a sírás, később a gesztusok és a grimaszok által. Már az ötödik terhességi hónapban megismerkedik a magzat az édesanyja beszédmelódiájával, melyet a születése után is felismer. Ezt követően próbálja utánozni az édesanyja viselkedését, imitálja a mimikáját és ajkának mozgásait. Keresi a szemkontaktust, és már néhány nappal a megszületése után is képes arra, hogy felismerje az édesanyja, az édesapja vagy a testvérei érzelmeit.

Az első dolog, amit egy kisbaba kifejezésre juttat, azok az érzései – azzal, hogy például sír, a karjait rázza, vagy elégedett arcot vág. Még akkor is, ha nem tudja elmagyarázni, hogy mi zavarja, vagy mi az, ami megörvendezteti, az édesanyák sokszor ösztönösen tudják, hogy mi játszódik le a picikben. Ám olykorolykor teljesen tanácstalanok: a pelenka száraz, a pocak tele van, a túl meleg dzsekijét levettük, és rengeteg szeretgetést kapott – ennek ellenére nyugtalan a kicsi. „Akkor mi a baj?” – kérdezi őket az édesanyjuk.

6 ŐSZINTE TANÁCS ÚJDONSÜLT ANYUKÁKNAK

A babák nonverbális kommunikációja

Pedig a babákat egyáltalán nem is olyan nehéz megérteni, mint amilyen bonyolultnak elsőre tűnik. Jóllehet beszélni még nem tudnak, de rengeteg jelet küldenek, melyeket egy kevés gyakorlással könnyedén értelmezni tudunk. A jókora ásítás leejtett vállakkal és nehéz szemhéjakkal annyit jelent: „Fáradt vagyok, aludni akarok.” Ha ehhez még rendezetlen mozgás, nyugtalan sírás és kipirosodott arcocska, valamint füldörzsölés is társul, akkor azt kívánja üzenni a gyermek: „Most rögtön vigyél ágyba!” Ha a kicsi ezzel szemben ide-oda forgatja a fejét és szopogatja a kezét, akkor inkább a pocakját szeretné megtölteni. A vigasztalhatatlan sírás hátraszegett fejjel és felhúzott lábakkal azt jelzi: „Auuu, fáj a hasam!”

Néha a kisbabák egyszerűen csak egy kis nyugalomra vágynak, és azzal, hogy egy tárgyat koncentrálva figyelnek, annyit szeretnének közölni: „Kérem, ne zavarjatok, nagyon elfoglalt vagyok”. Ha elfordított fejjel, teljesen békésen, szemlélődve, laza kéztartással fekszenek, akkor az annyit jelent: „Most egyszerűen csak relaxálni szeretnék egy kicsit.” Ilyenkor nem kell, hogy vidám játékokkal közelítsünk feléjük.

Az öt babaszó

Ha azonban elégedett a baba, akkor követi a tekintetével az édesanyját, rugdalózik a lábával, keresi a társaságot és a közelséget, játszani vagy beszélgetni szeretne. Az, hogy az utóbbi tevékenység során csak egyvalaki „beszél”, a babát a legkevésbé sem érdekli: hiszen ő nagyon szereti hallani az édesanyja hangját, és közben új kifejezéseket tanul, még akkor is, ha azokat nem tudja utánagagyogni.

Talán éppen ezekből a megfigyelésekből született az öt „babaszó”, melyeket Priscilla Dunstan ismert amerikai szülőtanácsadó-szerző szerint minden kisbaba használ, mielőtt elsajátítja a felnőttek nyelvét. Az ő teóriája szerint az ő gagyogásukból és sírásukból az első három hónapban, jól odafigyelve öt szótagocskát lehet kivenni: a „neh” – az a babaszó, mely „éhséget” jelent, és ami a szopóreflexből alakulhatott ki. Az „own” – lefordítva „fáradtságot” jelent, és melyet az ásítóreflexből eredeztethetünk. A „heh” – egy egyértelmű utalás arra, hogy kényelmetlenül érzi magát a baba, túl meleg vagy túl lenge az öltözéke, vagy esetleg tele van a pelenkája. Az „eair” – a bébiszinonímája a hasfájásnak. Az „eh” pedig egy hamarosan érkező büfit jelez előre, amiben a „h” egy erőteljes „r”-be megy át. Aki figyel ezekre a hangokra, az lehet, hogy jó pár órányi tanácstalanságot spórol meg magának.

MIÉRT SÍR A BABA?

A jelbeszéd nyelve

Az is idegkímélő lehet, ha a még nem jól artikuláló gyermekünkkel egy olyan nyelven beszélünk, amihez nincs szükség kimondott szavakra, és melyet a „törpék nyelvének” is neveznek. Ezt a módszert Vivian König német felnőttképző pedagógus alkotta meg, aki fiatal édesanyaként Angliában élt, és ott ismerkedett meg az úgynevezett „baby signing”-gal – egy játékos metódussal, mely a kisgyerekek könnyebb megértését szolgálja a beszéd előtti fázisukban, és ami a gesztikulációra épül. „Újdonsült szülőkként jó pár rejtvénnyel szembesülünk. Mit próbál »mondani« nekem a kisbabám? Miért sír már megint? Most mit jelent a «dada«?” – írja König a Babajelek nagykönyve: kommunikáljunk
a kisbabánkkal még azelőtt, hogy megtanulna beszélni című művében. König azt meséli, hogy számára nagy szerencse volt, hogy a fia, Max Angliában jött világra, ahol a fiatal családok számára tartott babajelnyelv-tanfolyam a „szülők alapkurzusai” közé tartozott. „Gyorsan megtanultunk egyszerű kézjelekkel kommunikálni. A mindennapjaink nyugodtabbá váltak. A legfontosabb az volt persze, hogy meg tudtuk érteni Maxot már sokkal azelőtt, hogy megtanult volna rendesen beszélni.”

Miért sírsz?

Mit lehet kihallani a babaordításból?

∙ FÁJDALMAS SÍRÁS: magas hangon és folyamatosan. A baba görcsösen veszi a levegőt és heves mozdulatokat tesz.

∙ ÉHES SÍRÁS: szopó hangok és halk nyüszögés követi. A gyermek ilyenkor a kezét általában a szájába dugja.

∙ FÁRADT SÍRÁS: jajgató és elkeseredett. Ehhez gyakori szemés füldörzsölés is társul.

∙ FIGYELEMFELKELTŐ SÍRÁS: közepes hangerősség és megszakítások. A gyermek ezzel azt mutatja, hogy társaságra vágyik vagy játszani akar.