Eddz velem!

A férfiak és a nők nem ugyanazt értik tréning alatt – még akkor sem, ha ugyanazt a sportágat űzik. Utánajártunk, miben áll a különbség, és hogy a párok hogyan hidalhatják át ezt.

Ha sportos párokat kérdezünk meg az edzési szokásaikról, akkor különböző válaszokat kapunk: például azt, hogy a férfi a futballegyesület tagja, otthon pedig súlyt emel, míg a nő rendszeresen jógázik, és szívesen jár úszni. Vagy azt, hogy egyikük lelkes kite-szörfös, másikuk pedig a westernlovaglás megszállottja. Esetleg azt, hogy a pár férfitagjának álma a fekete karateöv megszerzése, a párjáé pedig a négyes piruett kivitelezése. Csupán egy dolgot lehet ritkán hallani: azt, hogy ketten együtt sportolnak. De miért is? Alaposabban utánajártunk a témának!

Amikor az elmúlt hónapokban a sportegyesületeknek, uszodáknak és küzdősportkluboknak átmenetileg be kellett zárniuk, sok párnak el kellett döntenie: egyedül tesznek a testi fittségükért – vagy a partnerükkel együtt. Jó néhányan megállapították, hogy egyáltalán nem is olyan egyszerű olyan edzéstervet összeállítani, amiből mindketten profitálnak.

Sok oka van annak, hogy a különböző neműek ritkán edzenek párban. Ezek közül az egyik az, hogy a sportrajongók általában már fiatalkorukban megtalálják a kedvenc sportágukat, amit később is szívesen űznek. A kisfiúk számára a foci az, ami az iskolai tornaórákon is fontos szerepet játszik, a többiek általában jéghokiznak vagy küzdősportot űznek szabadidejükben. A lányok ezzel szemben a tornaoktatás keretében sokat gimnasztikáznak, ami mellett gyakran táncórákra is járnak, vagy egy úszóegyesület tagjaiként látogatják rendszeresen az uszodákat. Ezek nem épp a legjobb előfeltételek ahhoz, hogy harmincévesen beálljanak a kedvesük focicsapatába. És ez fordítva is igaz. Hiszen meglehetősen nehéz a szenvedélyes középpályást meggyőzni arról, hogy délutánonként ne a pályán, hanem táncórákon kamatoztassa a kiváló lábtechnikáját.

MIÉRT FONTOS A NYÚJTÁS?

A férfiak szeretnek versenyezni

Ezenkívül sok férfinak a vérében van a versengés, míg a hölgy örökmozgók általában azokat a sportágakat részesítik előnyben, melyekben nem kell jobbnak lenni másoknál, valamint azokat, melyekben senki sem értékeli a teljesítményüket. Jóllehet az olyan csapatsportok, mint a futball, az elmúlt évtizedekben tekintélyes női utánpótlást kaptak, ám a nők alapvetően mindig is jobban érezték magukat azokban a helyzetekben, melyekben nincs se győztes, se vesztes. Már az az érzés is ijesztő számukra, hogy valaki figyeli és minősíti őket. Ezt támasztja alá egy 2000 főt vizsgáló brit kutatás eredménye is, miszerint a részt vevő hölgyek egynegyede szégyenlősségből nem jár fitneszterembe. Minden ötödik attól fél, hogy felsül mások előtt, és 14%-uk csak akkor lenne hajlandó mások előtt edzeni, ha előtte az elvégzendő gyakorlatokat otthon begyakorolhatná. Nem csoda tehát, hogy a nők inkább jógával erősítik a testüket és a lelküket, és nem közönség előtt mérik össze az erejüket másokéval.

Még akkor is nehéz együtt edzeni, ha mindketten sok éve ugyanazt a sportágat űzik. Ennek az az oka, hogy általában a férfiak előnyből indulnak: ők a fiatal éveikben átlagosan többet sportolnak, és ennek megfelelően edzettebbek is. A nők csak felnőttkorukban hozzák be szépen lassan a lemaradásukat – már ha a munka, a háztartás és a család mellett idejük jut erre.

A nőknek ajánlott a ciklusuk szerint edzeni

Más különbségek azonban megmaradnak. Ezek közül az egyiket tesztoszteronnak hívják: a férfiak szervezetében ebből több mint tízszer annyi van, mint a sportos barátnőjükében. Az erőhormon nemcsak az izomtömegüket, hanem a gyorsaságukat és az erejüket is jelentős mértékben megnöveli. A nőknek csak akkor javulnak az esélyeik velük szemben, ha az edzésüket a havi ciklusukhoz igazítják. Kutatásokból kiderült, hogy az intenzívebb erőedzés a ciklus első felében hatékonyabb, mint a maximális erőedzés. Ezzel szemben a ciklus második felében sok sportoló hölgy vizesedésre panaszkodik, ami rontja az állóképességüket: nehéznek érzik magukat, és nehezebben lendülnek át a holtpontokon. A nők teljesítménye általában a menstruációjuk alatt éri el a mélypontját. Az olyankor fellépő vashiány teljesítményromláshoz vezet, viszont mégsem szükséges ilyenkor teljes mértékben lemondaniuk a sportolásról. A szolid mozgás ugyanis még segíthet is a görcsoldásban, valamint a hangulatjavításban.

De a méretnek, a súlynak és a testfelépítésnek is van hatása az edzésre: a nők átlagban kisebbek és könnyebbek, a lábaik rövidebbek, a testük súlypontja pedig lejjebb helyezkedik el a férfiakénál. Ez utóbbi – a nagyobb testzsírszázalékkal, az áramvonalas sziluettel és az alacsonyabb testsúllyal párosítva – legalább az úszásnál előnyt jelent számukra. A nők testének ugyanis nagyobb a felhajtóereje, és jobban siklik a vízben. További előnyök, amiknek örülhetnek a sportoló hölgyek: az ő kötőszövetük nem hálószerű struktúrájú – a magasabb ösztrogénszintnek köszönhetően rugalmasabbak a szöveteik. Ez nemcsak mozgékonyabbá, hanem kevésbé sérülékennyé is teszi őket. Ezenkívül jobb az emlékezőképességük, és ezért például tánc közben a hosszabb koreográfiákat jobban tudják memorizálni. Valamint azt feltételezik, hogy a női test jobban hasznosítja a zsírt. Amiből ugyancsak profitálhatnak az állóképességi sportoknál.

TIPPEK A KARCSÚ ALAK MEGTARTÁSÁHOZ

Ennek ellenére mégis nehezen tudják tartani a lépést a férfiakkal. A férfiak nemcsak magasabbak a nőknél, hanem nagyobb szervekkel is rendelkeznek. Ez a tüdő kapcsán azt jelenti: a férfiak magasabb maximális oxigénfelvételi szinttel rendelkeznek – ami a sportoló állóképességi teljesítményének határát jelenti. És a férfiúi „nagyszívűség” is egy fontos edzésfaktor. A pulzusuk alacsonyabb a nőkénél, aminek köszönhetően jobb az állóképességük. És nem utolsósorban: a férfiak izomrostjainak vastagsága nagyobb – ami egy fontos erőkritérium.

A közös edzés jobban motivál

A közös edzésről mégsem kell feltétlenül lemondanunk, főleg azért, mert az egészség támogatása mellett sok más előnye is van. Azok a párok, akik együtt edzenek, több időt töltenek el egymással, és kölcsönösen motiválják egymást. És ez fontos, mivel a német gazdaságkutató intézet felméréséből az derült ki, hogy a szilárd párkapcsolatban élők hajlamosabbak kevesebbet sportolni.

Már csak egy kérdés marad: milyen módon tudna együtt sportolni a táncos lábú salsakirálynő a futballrajongó partnerével, a fürdőző Vénusz a karatebajnokkal, a lovaglás megszállottja az extrém szörfössel? A legegyszerűbb megoldás az, ha párban új sportágat próbálunk ki – ideális esetben egy olyat, aminél az erőbéli különbség nem nagy súllyal esik latba. Egy ilyen klasszikus a közös séta, a korlátlan lehetőségek időszakában a vitorlázás, a hegymászás és az ejtőernyőzés is remek szórakozást ígér vegyes csapatban, ahogy a kajakozás, az (asztali-)tenisz vagy a frizbizés is. Ha a másikkal szeretnénk elmenni futni vagy biciklizni, akkor tekintettel kell lennünk a másik tempójára, ami alapvetően nem is olyan nehéz. Több időre van szüksége a pár hölgytagjának egy szakasz megtételéhez? Annál jobb, mert akkor a férfi az idő alatt a szakasz egy részén kétszer is megfordulhat. Cserébe a hölgy nem neveti ki a partnerét, ha lemarad úszásban, és harmincadjára is türelemmel végignézi vele a komplikált új salsafigurát bemutató YouTube-videót, amit ő már a harmadik lejátszásnál is megértett.

És ha ő mégis a súlyemelésnél maradna, mert kétballábas táncos? Akkor a pár hölgy tagja a legjobban teszi, ha az idő alatt jógázik, pilatesezik vagy saját testsúlyos gyakorlatokat végez. Mert lehet, hogy csodás dolog együtt edzeni: de igazából nem az a fontos, hogy párként együtt sportoljunk. Hanem az, hogy sportoljunk. És természetesen egy pár maradjunk