Interjú Gubás Gabi színésznővel

A Jászai Mari-díjas színésznő, Gubás Gabi olyan lelkesedéssel tud mesélni szakmájáról, hogy az ember legszívesebben azonnal jegyet váltana az egyik előadására! A nekünk adott interjúban többek között új darabjairól, illetve életmódjáról is örömmel beszélt.

Éppen a Thália Színházban voltál, amikor sikerült utolérnem téged. Elárulod, hogy mit próbáltok?
Egyrészt a nagy sikerű film, az Oscar színpadi változatát, melyet Vida Péter rendez (a magazin megjelenésekor már látható a Thália Színházban – a szerk.), másrészt pedig „lopott időben” a B. Török Fruzsina írta Ratkó-lányokat is próbáljuk, melyet az Arizona Stúdióban mutatunk be. Igazán különleges időszak ez a karrieremben, hiszen korábban még sosem volt arra példa, hogy két egymástól ennyire különböző darabot próbáljak egyszerre. Míg az Oscar egy legendás bohózat, addig a Ratkó-lányok egy lelkileg nagyon megterhelő felkészülési időszakot hozott magával. A darab az egykori MTV-bemondó Lénárd Judit vívódásait mutatja be, illetve az életének azt a” szakaszát, amikor eljutott odáig, hogy el akarta dobni magától az életét. Mindezt a Ratkó-kor szellemiségében tálaljuk, amelyre jellemző volt, hogy a nők sok kérdésben nem hozhattak döntést, így pl. a gyermekvállalásban sem. Ez egy nagyon nehéz, ugyanakkor csodaszép munka.

Mennyire nehéz két ennyire különböző darab próbafolyamatát egyszerre végigvinni lelkileg?
Kihívás, de nagyon hiszek a jin-jang kettősében. Azaz mindenben van valami jó, s mindenben van valami rossz is. Minden helyzetben lennie kell egy reménysugárnak, ami segíthet, de még a legjobb szituációban is lehet találni egy kis fekete pontot. Most, hogy már egy ideje mindkét darab a napjaim része, azt mondhatom, hogy tökéletesen tudnak együtt is működni. Egy ilyen erőteljes szerep esetében könnyedén magad mögött tudod hagyni a karaktert az előadás után? Benne lenni nem könnyű. B. Török Fruzsina, Botos Éva és jómagam is édesanyák vagyunk, így óhatatlanul is könynyebben a lelkünkre vesszük a témát. Mindig azt mondom, hogy a színésznek pavlovi reflexszel be kellene építenie magába azt, hogy ahogy lemossa a játszott karakter sminkjét, illetve leveszi a jelmezét, azzal a gondjait és az érzéseit is maga mögött hagyja. Trenírozni kell magunkat. Azt a fajta felfokozott érzelmi állapotot, ami szükséges a színpadon, nem lehet hazavinni, hiszen annak nem ott van a helye. A párom mindig azt mondja, hogy az arany középutat kell megtalálni, és én is ebben hiszek. Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen számomra a munka egyszerre hobbi és hivatás is, amiből töltekezni tudok. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a kettő csak úgy fér meg egymás mellett, ha külön kezelem őket.

INTERJÚ SCHELL JUDIT SZÍNÉSZNŐVEL

Nemrég lett vége az RTL Klubon futó Válótársaknak. Szeretted ezt a munkát?
Nagyon! Imádok filmezni, hiszen teljesen más jellegű koncentrációt igényel, mint a színházi munka. Azt szoktam mondani, hogy manapság a film már csak hab a ”tortán – örülni kell neki, ha az ember lehetőséget kap, hogy játsszon benne. A Válótársak esetében egy nagyon-nagyon jó csapattal dolgozhattam együtt, szerettem.

Milyen pluszt tud adni egy ilyen sorozat vagy akár film?
Valójában még az előbb említettek között is hatalmas különbség van. Manapság egy igényes sorozatban szerepelni óriási élmény, hiszen van idő kibontani a karaktert, megmutatni a ”fejlődését, ami a színésznek is jóval nagyobb teret enged. Egy egyedi filmben pedig lehetőség van akár a művészi vonalat is képviselni.

Megfordult valaha a fejedben, hogy ne a színház legyen a második otthonod?
Anyukám azt szokta mesélni, hogy ötéves lehettem, amikor megkérdezték, hogy mi szeretnék majd lenni. Rögtön rávágtam, hogy pénztárosnő, majd hogy tanár. Aztán helyesbítettem és azt mondtam, hogy inkább színésznő leszek, mert akkor minden lehetek. A felvételi lapon sem volt másik opcióm, így amikor felvételizni mentem, és láttam, hogy mennyien jelentkeznek, arra gondoltam, ha nem vesznek fel, egy virágüzletben fogok dolgozni – mert csak ott bírtam volna elviselni ezt a szmogos levegőt. De erre nem került sor, mert 18 évesen elsőre felvettek a Színművészeti Egyetemre, amire a mai napig nagyon jó emlékekkel tekintek vissza.

A próbák és az előadások hektikus időbeosztását könnyedén össze lehet egyeztetni a családdal? Szerencsére otthon mindig van segítségem, másképp ez nem tudna működni. Ott van az anyósom, akit második anyukámként szoktam emlegetni, és persze a férjem is, akik a sűrűbb időszakokban még többet vállalnak át tőlem otthon. A férjemnek már a megismerkedésünkkor elmondtam, hogy színésznőként én nem tudok az az anya lenni, aki otthon van minden este a fürdetésen, hiszen nekem sokszor épp akkor kell színpadon lennem. Ő ezt elfogadta, a gyerekeink már ebbe a rendszerbe szocializálódtak, és úgy tűnik, hogy nálunk ez nagyon jól működik.

SIMON KORNÉL: “A SAJÁT SZABÁLYAIM SZERINT ÉLEK”

A táplálkozás terén mennyire vagy tudatos? A férjem természetgyógyász, és bár bennem mindig is megvolt a vonzalom a téma iránt, végül ő tette tudatosabbá nálam. Megismertette velem az aranyszabályokat, hogy miket kell betartani, ha valóban tudatosan és egészségesen szeretnék táplálkozni. Olyan ez, mint egy társasjáték, ahol ismerni kell a szabályokat ahhoz, hogy győzhess. Ez esetben a győzelem pedig maga a könnyed, boldog élet. A fehér lisztet, illetve a fehér cukrot száműztem a konyhámból, de ez nem azt jelenti, hogy mániákusan kerülöm ezeket a termékeket (ha vendégségben megkínálnak vele, nem fogok nemet mondani), egyszerűen csak nem ezekkel az alapanyagokkal főzök. Ezen a téren is azt vallom, hogy meg kell találni az arany középutat. Amikor annak idején volt az a Šbizonyos balesetem, a férjem megtanította, hogy milyen ételeket kell magamhoz venni ahhoz, hogy a szervezetem ne vegyen el energiát a gyógyulás elől. Hiszen aŠ testünk önmagát gyógyítja, amihez nekünk meg kell adni a kellő támogatást.

Maradtak még szerepálmaid? Álmaim nincsenek, hiszen az egy állandó sóvárgást követelne meg mindaddig, amíg valóra nem válik. Ha pedig nem történik meg a beteljesülés, akkor csalódás a Švége. Abban viszont hiszek, hogy nincsenek véletlenek: tudom, ha egy szerepet megkapok, azzal biztos, hogy mindenképp dolgom van. Vagy valamit ad nekem, vagy tanulok belőle valamit, vagy egyszerűen csak abban a helyzetben épp arra a karakterre van szükségem.

A tudatos táplálkozás mellett a rendszeres sportra is van igényed?
Igen, hetente háromszor PowerPlate segítségével edzek, nekem ez a mozgásforma vált be leginkább. Otthon is van egy kis gépem, így sokszor a két gyerekemmel együtt tornázunk. Nyilván ők csak könnyített pózok csinálnak velem.

INTERJÚ JAKUPCSEK GABRIELLÁVAL

A színészet nagyon stresszes szakma – főleg premier előtti időszakban. Hogyan tudod ezt kezelni?
Ebben is nagyon sokat segít a megfelelő étkezés, ilyenkor még inkább ügyelek arra, hogy a szervezetem minél több energiához jusson, illetve a torna is kiváló stresszlevezető. Az Anyakanyar weboldalon rengeteget hasonló jellegű tippet osztottam már meg. Ami nekem nagyon bevált a zűrösebb időszakokban, az a férjem által készített, hidegen sajtolt olajak keveréke, amit éhgyomorra fogyasztok. Vagy szintén a párom javaslatára követem a szétválasztó diétát, miszerint például szénhidrátot és fehérjét egyszerre nem eszem, hiszen mind a kettőnek más enzimre van szüksége a lebontáshoz – a vegyítés pedig megnehezíti az emésztést.

Szinkronszínészként is dolgozol, többek között Salma Hayek és Keira Knightley hangját is szoktad kölcsönözni. Ha jól sejtem, ez megint egy egészen másfajta képességet kíván meg egy színésznőtől…
Valóban és szeretem is csinálni, ugyanakkor éppen ez az a feladatkör, ahol sokszor azt kell mondanom, hogy már nem fér bele. A sok más jellegű projektem mellett nehéz a szinkronizálásra is időt szakítani – főképp, hogy a családomat sem szeretném elhanyagolni.