Interjú Pfliegel Dórával

A többkötetes írónő, Pfliegel Dóra egy percig sem tagadja, hogy az élete írta mindeddig a leg-érdekesebb történeteket, amelyek fikcióval bővített verziójából mi, mármint az olvasók kaphattunk ízelítőt – háromszor.

Az Ép testben 2 lélek című könyveddel váltál ismertté, és sosem tagadtad, hogy mindezt két olyan év előzte meg, amikor nem sikerült teherbe esned. Elmesélnéd, hogy pontosan milyen előzményeknek köszönhetően született meg az első könyved?

Az első kislányomnál, Borinál két évig próbálkoztunk, hogy megfoganjon – ennek már tíz éve. Vizsgálat vizsgálatot követett, ám akkoriban az inzulinrezisztencia tesztelése még nem volt a meddőségi procedúra része. Aztán egyszer csak a jó szerencsémnek köszönhetően, épp nagy társaságban voltam, amikor az egyik ismerősöm bemutatott egy nőgyógyásznak, akinek elmondtam, hogy a férjemmel babát szeretnénk, és meséltem neki a kálváriánkról. A beszélgetés hamar az inzulinrezisztencia irányába kanyarodott, így onnantól ráfeküdtem a kérdésre. Szerencsére egy szuper szakemberhez kerültem, és valóban kiderült, hogy ez a probléma. Egy hónapig csináltam egy speciális tornát, illetve a diétát, és kétcsíkos lett a tesztem. A második babánál már tudtam, hogy ismét jobban kell figyelnem az életmódomra, majd láss csodát, három hónap után összejött Lujzika.

Most mi jellemzi leginkább az étkezésedet?

Igyekszem nagyon kevés feldolgozott élelmiszert fogyasztani. Mivel szakács vagyok, alap, hogy sokat főzök. A cukrot abszolút háttérbe szorítom – csak természetesen előfordulót használok. Rengeteg zöldség, gyümölcs és lassan felszívódó szénhidrát adja az étkezéseink alapját. Nem iszom alkoholt, sem cukros üdítőket, és rendszeresen futok is.

INTERJÚ SASS DANIVAL

Az első könyvedben számtalan szuper receptet osztottál meg. Milyen visszajelzéseket kaptál, tudtál segíteni más, hasonló helyzetben élő nőnek?

Nagyon megható leveleket kaptam, hihetetlen történetekkel. A könyvben nemcsak az inzulinrezisztenciára vannak receptek, hanem az ösztrogéndominanciára, a pajzsmirigybetegségre és a legtöbb olyan hormonális anyagcsere-betegségre, amelyek a meddőség mögött lapulhatnak. Sok nő, akinek ilyen jellegű problémái vannak, hirtelen nem is tudja, hogy merre induljon el az életmódváltás útján: tudom, hogy nekik ez nagy segítség. Bár nem vagyok dietetikus, azt magam is többször tapasztaltam már, hogy a megfelelő életmód, étkezés sokszor nyújt megoldást problémákra – természetesen mint kiegészítő támogatás a megfelelő orvosi utasítás, kezelés mellett.

A már tudvalévő inzulinrezisztencia kezelésén túl, mikor tapasztaltál még hasonlót?

A nagyobbik lányom, Bori ötéves kora körül mindentől asztmás rohamot kapott, rengeteg vizsgálaton voltunk, majd egy természetgyógyász azt mondta, hogy vonjuk ki a szervezetéből a glutént. Nem azért, mert felszívódási gondjai lennének, hanem mert egy olyan toxikus anyag tud kapcsolódni a gluténhoz, ami azoknál, akiknek egy kicsit gyengébb a légzőszerv működése, problémát okozhat. Egy éven keresztül étkezett így, és egy hónap után el is tűnt a probléma – azóta szép lassan visszavezettük a glutént az étkezésébe, de már semmi gondja sincs. Most pedig én járok ismét hasonló cipőben, a fiamnak – aki még anyatejes tápláláson van – kiütései lettek, így épp egy hipoallergén diétán vagyok.

Ha már a fiadat említetted, ugorjunk egy kicsit előre az időben. Az elmúlt években hatalmas fordulatot vett az életed. Három éve elváltál, most pedig újra férjnél vagy, és immár háromgyermekes édesanya lettél. Az eseménydús magán­életed pedig egy éven belül két újabb könyvet szült.

Kicsit aggódom is, hogy a következő projekt már egy mesekönyv lesz (nevet). Nehéz dolog, hiszen az ember sokszor a saját életéből merít ihletet. Most egy nagyon nyugis életszakaszban vagyok, bár hozzá kell tegyem, hogy azt az időszakot sem bánom, ami idáig juttatott. Kellettek azok a haragosabb hullámok. Azokra fel kellett ülni, zuhanni kellett párat. Azt érzem, hogy most újra a helyemen vagyok. Amikor benne van az ember a rosszban, akkor nehéz kidugni a fejünket, de remélni kell, hogy minden jó lesz, hiszen általában csak utólag látjuk, hogy mi miért is történt. A válásom óta tudatosan igyekszem úgy élni, hogy ne bánjak semmit.

A Tindertojás című könyved is saját tapasztalatok alapján íródott?

Volt egy időszak, amikor nem volt se kutyám, se macskám, de volt két lányom (nevet). Két gyerekkel persze már az ember nem az éjszakában ismerkedik, de vágytam arra a válás után, hogy legyen valakim. Ismerkedni szerettem volna, randizni, amit akkor már ezer éve nem csináltam. Felregisztráltam az internetes társkeresőre, és egyre különösebb sztorikba futottam bele, majd ahogy meséltem a barátnőknek, kiderült, hogy sokan hasonló tapasztaltak hasonlóakat. Szép lassan egy egész könyvre való lett a sztorikból.

INTERJÚ SCHELL JUDIT SZÍNÉSZNŐVEL

Ha jól sejtem, akkor a második férjeddel nem ott találkoztatok…

Nem, egy kávézóban futottunk egymásba, teljesen hétköznapi történet. Épp elegem volt mindenből, egy kissé lepukkantabb helyre ültünk be a barátnőmmel, mert senkivel sem szerettem volna találkozni, ő pedig kiderült, hogy azért jár oda, mert a testvérével az van köztük félúton. Rám nézett, majd kaptam tőle egy cetlit – nekem nagyon bejött, hogy a mai világba egy férfi odajön hozzám, hogy meg mer szólítani.

A fiad esetében már gondtalan volt a teherbeesés?

Nem feltétlenül, de hozzá kell tenni, hogy Vince esetében már nagyon szabadon kezeltük a témát. Akkoriban megint nem figyeltem annyira a diétára, hiszen éppen a válás után voltam, bevallom, kicsit hanyagoltam az életem ezen részét. Aztán amikor újra lemondtam a cukorról és jobban figyeltem az étkezésre, három hét után megfogant a fiunk…

Most boldog vagy?

Ha a kisfiam kiütéseitől eltekintek, akkor igen. Azért vagyok boldog, mert amit nagyon szerettem volna – , hogy családot tudjak adni a gyerekeimnek, és magamnak – azt sikerült elérnem. Ez a gondolat a válás óta a fejemben volt, hiszen nem a házasságra és a családra mondtam nemet. A mostani házasságomban már sokkal jobban észnél vagyok, tudom, hogy mire kell figyelnem – emiatt sokszor meg is kapom, hogy gyanakvó vagyok (nevet). Már nem vagyok hajlandó elsiklani dolgok felett, előbb látom, hogyha meg kell oldanunk bizonyos problémákat azért, hogy együtt tudjunk továbbmenni tüskék nélkül. Nagyon tudunk egymás mellett fejlődni, és ez nap nap után feltölt.